A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-08-01 / 8. szám

30

vasta: "Édes Fiam! Leírni lehetetlen azt, ami történt. Négy katona volt itt. Jüant és egy levelet kerestek. Hiába mondtuk, hogy Jüanról semmit sem tudunk. Mindent átkutattak és kiszórtak. Édesapádat felszólították, hogy kövesse őket. Édes fiam, irgalmas Isten, mi lesz ebből?! Túszokat szednek a városban és apa... iszonyú! Fiam, mi négyen elmenekültünk, mert a katonák szigorított kutatással fenyegettek és rémhírek hallatszanak az ilyenekről. Tudom, nemsokára hazatérsz. Levelemet tépd el és te is jöjj utánunk Mária tanárnőinek zárdájába. Isten nem fog elhagyni bennünket. Ki tudja, mi lesz. Fiam, siess utánunk. Ég veled.. Csókol, Édesanyád. "

Csak néhány pillanatig tartott a levél olvasása. Felugrott és már induitis kifelé. Az utcán lelassította lépteit. Megállt. Mi haszna, ha ő a zárdába megy most? Előbb apáról kell megtudni valamit. Úgy van! Az őszhajú úr biztosan tud róla! Beszaladt egy boltba. Levélpapírt és borítékot kért. Aztán átment a fűszereshez, akinél vásárolni szoktak. Leült a kasszához s nem valami gondos betűkkel ezt írta:

"Édes anyuka! Nincs értelme, hogy azonnal utánatok menjek, bármennyire szeretnék is hallani mindent. Előbb meg kell tudnom valamit apáról. Ne aggódjatok, ha sokáig nem jönnék. Juan levelének címzettje jó ember, sokban segíthet. Még el is utazom, ha kell, de apukát meg fogom menteni. Kezeid csókolja, Joséd. "

Leragasztotta a levelet, megc únezte s megkérte a fűszerest, küldje el az egyik inassal.

Ellenségekért!- Mindent elmondtam, amit lehet, fiam, - szólt az őszhajú úr - ez a legokosabb. Tehát ne aggódj! Semmi baja nem lehet. Különben is, vannak embereink a túszok körül.- Most mit tegyek?- Legjobb, ha édesanyádhoz mégy. Szegény, biztosan vár már rád.- Aztán visszajöhetek?- Minek, fiam?- Azért a munkáért, amiről egyszer szó volt. És szeretnék beszélni két új barátommal is.- Jó, jöhetsz.

Mindez délelőtt történt s másnap hajnalban Jósé már újra ott volt. Kicsit sápadt arccal ugyan és egymásra feszült ajkakkal. Az idős úr sejtette, miről beszélgettek ott a zárdában. Biztosan édesapjuk volt minden szavuk. De miért jön vissza ez a fiú ilyen hamar? Miért! Nem