A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
24 ivás folyik állandóan, amíg el nem fogyott minden. A karabao húsa talán egy napon át főzve sem puhulna meg, de az Igorotokat ez nem zavarja, félnyersen is megeszik, erős fogaik és jó gyomruk van hozzá. Házilag készült rizsbort isznak hozzá, ami tejszerű, sűrű lé, amiben rizsszemek úszkálnak. Aztán ott van San Miguel, a méregerős pálinka, amibe poharanként néhány csepp karabao-epét kevernek, mert az a hiedelem, hogy az elveszi az alkohol erejét és így többet lehet belőle inni. Ha ez igaz lenne, akkor a lagzi második napján több lett volna józan a vendégek közül... Másnap, vasárnap reggel mise előtt ismét elmentem a menyasz- szonyos házhoz, hogy mindenkit meghívjak misére. Szerettem volna, hogy a Taloyiak, keresztények és pogányok, egyaránt, eljöjjenek és lássák, hogyan énekelnek a Tubaiak, mert Taloyban nincs templom és ritkán jár a pap. A katolikusok jó része el is jött, de a többi túl sokat ivott ahhoz, hogy felmásszon a hegyoldalon a templomhoz. Amikor benyitottam, az egyik szobában ott ültek körben az öreg pogányok és énekeltek. Egész éjjel ezt csinálták. Felváltva egymás után egy közülük előénekel valamit, a többi kórusban válaszol, kicsit úgy hangzik, mint egy litánia, ők balladának hívják. Ott a helyszínen költik és mind a fiatal házaspárral és házasélettel van kapcsolatban. De olyan mély hangon van az egész, hogy másutt még temetési melódiának is túl szomorú lenne. Mikor este elkezdik, a fiatal házasokat középre ültetik és órákon át egymásután elmondják nekik, versben és ugyanazon halottas dallamban a jótanácsaikat a boldog házasélethez: milyen legyen a jó férj (pl. ne dolgoztassa az asszonyt túl sokat); milyen legyen a jó feleség (főzzön a családnak és viselje gondját a gyerekeknek); mit tegyenek, amikor gyerek születik; mit, amikor meghalnak a szüleik. Ilyen lakodalmas éjjeleken az egész igorot életbölcsesség megszólal az öregeken át. A fiatalok, akik iskolába jártak és többet tudnak, unják, de meg kell hallgatni, mert az öregeknek igen nagy a tekintélyük. A balladázás közben az asszonyok időnként inni adnak a férjeiknek, mert ők szorongatják a pálinkás üvegeket, nehogy a férfiak túl hamar a fenekére érjenek. De ezzel az elővigyázatossággal is szánalmas látványt nyújtottak, amikor reggel rájuk nyitottam és kevés tudott közülük a lábára állni. Jól esett, azonban, megállapítani, hogy meglátszott, ki keresztény, ki pogány, mert a híveim mind ott voltak misén, még hozzá józanul. Doloresz hosszú, fehér ruhában jelent meg, ami úgy látszik lepedőanyagból készült, de új és tiszta volt. Pononé, a tanítónő, fátylat vett neki kis koszorúval és így egész modern menyasz-
