A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
23 lentősége még a legegyügyübb igorotnak is bevilágít és Doloresz szemmelláthatólag küszködött könnyeivel. A vőlegény nem árulta el érzelmeit külsőleg. Mielőtt a szertartás megkezdődött, kiderült, hogy csak egy tanú volt kéznél és így a templomban jelenlévő hívek közül kellett valakit felkérni, hogy helyettesítsem A hölgy, aki vállalkozott, egy igen gazdag asszony volt, akinek bérháza mellett hotelje is volt és a mise után meghívta az új házaspárt és a többi jelenlévőt elegáns vendéglőjébe reggelire. Nem kevés noszogatás után végre kötélnek álltak az igorotok és elfogadták a megvendégeltetést és az ajándékot, amit a hölgy az igorot hamupipőkének felajánlott. Ezzel azonban korántsem volt vége a lagzinak, az igorot-stílusú része még meg sem kezdődött. Paciteng meghívott a plébánossal, hogy menjünk el vele és áldjuk meg a levágásra váró állatokat. Ezen a vidéken, ahol még igen sok a pogány és a pogány szokás, igen fontos az, hogy az ünneplések keresztény szellemben folyjanak le. Ehhez fontos a pap jelenléte, aki sok régi szokást keresztény tartalommal tölthet meg. Mikor a menyasszonyos házhoz értünk, már nagy volt a sürgésforgás. Az egyik karabao már darabokra vágva hevert a füvön, így ezt elmulasztottuk, de ott volt még a másik, ami sorsára várt, a- mellett két sertés. (Az igorotoknál az a szabály, hogy esküvőre párosával kell vágni az állatokat, más alkalmakkor, mint pl. temetésre, páratlanul.) Miután a plébános mind megáldotta és meghintette szenteltvízzel, amit az igorotok bolókkal a kezükben figyeltek, valahonnan előkerült egy öreg, púpos igorot, akiről kisült, hogy a vőlegény öregapja és a leölt disznók előtt sapkájával a kezében megállva pogány áldást mondott. Pogány "kanyao"-kon az ilyen áldások, amit pogány varázslók végeznek, három-négy órát is eltartanak és sokszor az éhes vendégeknek kell félbeszakítani, hogy az ebédre is sor kerüljön. A mi öreg pogányunk csak hosszú életet, sok gyereket és minden más földi jót kívánt az új házaspárnak és mindazoknak, akik a disznó húsát ízlelik és két percen belül be is fejezte. Az igorotok életébe csak a kanyaok, a lakodalmak és hasonló e- semények, amik mindig nagy evés-ivással vannak összekötve, hoznak valamelyes változatosságot. Ilyenkor mindenki a környéken meg van híva, apraja-nagyja; nem is mulasztja el senki, aki mozogni tud. A férfiak az állatokat nyúzzák, darabolják és a húst főzik nagy üstökben szabad ég alatt. Az asszonynép a többi főzőmunkával foglalatoskodik, a gyereksereg meg mindenütt útban van és bámészkodik. Csak az öregek ülnek nyugodtan a padkákon, vagy guggolnak a ház tövében és diskurálnak, vagy énekelnek. Két napig aztán evés-
