A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
19 látható javak meddő termelését, belsőleg mindig szabad marad. E- zért csak helyeselni lehet azt, ha az Egyház és a társadalom arra törekszenek, hogy a vasárnapi nyugalom minimumát biztosítsák. Mi csak az Egyház parancsáról tárgyalunk most. A kérdés az, hogy vajon milyen történelmi tényezőket kell figyelembe vennünk a parancs megértéséhez. “Szolgai munka”... A "szolgai munka" tilos vasárnap - így hangzik a régi időkből ránk hagyott szabály. Maga a fogalom azonban az idők folyamán figyelemre méltó változáson ment át. A tizenharmadik századig, Sz. Tamás koráig a "szolgai munka" jelentése a természeténél fogva bűnös tevékenységgel volt egyenlő. A parancs tehát, mely a szolgai munkától való tartózkodásra intett vasárnap, lényegében ezt jelentette: "a szabad keresztény ember hogyan tehetné magát a sátán szolgájává éppen vasárnap azáltal, hogy bűnt követ el?" A klasszikus teológus számára a vasárnap végzett testi munka a bűnnek lényegében szolgai munka-jellegével szemben teljesen jelentéktelen. Az csak akkor válik a bűnhöz hasonló szolgai munkává, ha az ember annyira elmerül benne, hogy emiatt a közös istentiszteletet elhanyagolja. A munkához való szolgai ragaszkodás teszi a vasárnap megszegőjét a "törvény átkozott megszegőjévé". A vasárnap lényege alapján szemlélve a kérdést különösképpen megvetendő az a "szolgai munka", amit a társadalmilag erősebb végez azzal, hogy a gyengét vasárnap munkára kényszeríti. Ez u- gyanis azt jelenti, hogy ő maga is a pusztán földiekre irányuló gondolkodás nyomorult rabszolgája és az embertárs méltóságának sár- batiprója. Krisztus fölszabadító tevékenysége iránti hálából nekünk az Ur napját éppen a legnyomorultabbak számára kell a háborítha- tatlan nyugalom napjává tennünk. Nem a szegények szegik meg a törvényt, akik kénytelenek vasárnap dolgozni azért, hogy családjukat fönntartsák, hanem a gazdagok az elvetemült törvényszegők, akik ezért az állapotért felelősek. A vasárnapi nyugalomnak e hagyományos szemléletmódja miatt ellenzi az Egyház a változó munkahét szükségtelen kiterjesztését, amely a vagyonosok számára többszörös hasznot biztosít ugyan, de a család közös nyugalmát és ünneplését veszélybe sodorja. Az úgynevezett "szabad foglalkozások" vasárnapi gyakorlását az Egyház kifejezetten, törvényes rendszabállyal soha nem tiltotta meg. A mérsékelt szellemi munka, mely nem a pénzszerzést, ha-
