A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
20 nem inkább a lélek igényeit és a kultúra céljait szolgálja, valamint ehhez hasonlóan a barkácsolás, játék, sport és minden olyan tevékenység, mely elsó'sorban felüdülésre szolgál, jól összeegyeztethe- tőek a vasárnapi nyugalom lényegével; ezeken keresztül ugyanis a gazdasági kényszertől és a haszonvágytól való függetlenség kifejezésre jut. Ezek szerint az Úr napját szellemi munkával is meg lehet szentségteleníteni akkor, ha az ember egészen elmerül benne, vagy pedig ha a mértéktelen haszonvágy az indítóok rá. Noha az ilyen tevékenységgel semmiféle törvényt sem sértünk meg szó szerint, mégis kifejezetten szembehelyezkedünk a vasárnap szellemével. Noha a játék és sport meg vannak engedve, mégis bizonyos körülmények között az eszmélődés és imádság előli menekülés eszközeivé válhatnak. Minden gondolkodó ember számára világos az, hogy a zajos sport-műsorok az istentiszteletre szánt időben és az erre szolgáló helyek közelében a vasárnap szellemével kifejezetten szemben állnak. Bár a vasárnapi nyugalom az ember érdekét szolgálja, az sohasem jelent akadályt a közösség szükséges szolgálatában, vagy a felebarát sürgős segítésében. Kétes esetekben az egészséges szellemű keresztény közösség szokásai biztos útmutatóul szolgálnak a vasárnapi nyugalomra vonatkozó törvény értelmezésében. Az igazi szabadság szellemében ugyanis az ember, ha csak lehet, a vallásos környezet érzületéhez igazodik, még akkor is, ha az kissé túl-szigorúnak látszik. így tehát a lelkiismeretes embertársak érzületének megfontolt figyelembevétele belső szabadságnak a jele és a jóságnak és szeretetnek értékes kifejezője lehet. A keresztény nagyvonalúság azonban éppígy megkívánja azt is, hogy ne botránkozzunk meg azon, ha például a szomszéd vasárnap mozi helyett szívesebben foglalkozik azzal, hogy kertjében a rózsákat gondozza. Hasonlóképpen azon sem botránkozhatunk meg, ha a munkás vasárnap néhány órán át konyhakertjében dolgozik, mivel hétköznap nincsen rá ideje. A vasárnapi nyugalom sajnálatos megszegésének tartjuk azt, ha az építési vállalatok zajos gépeiket munkába állítják és alkalmazottaikatfölemelt prémiumokkal rendszeres vasárnapi munkára csábítják. De nem mernénka vasárnap megszegésével vádolni azt a nincstelen családot, amelyik a vasárnapi istentisztelet közös megünneplése után alkalomadtán saját otthona felépítésén dolgozik. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy az Ur, aki a vasárnapot ajándékként adta nekünk,
