A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
18 lődése, a vasárnap már itt a földön az örökkévalóságban való részvételt jelenti számunkra. Hzzel egyúttal folytonosan ébren tartja bennünk azt a szent reményt is, amit mi nagy Istenünknek és Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak megdicsó'ülésébe vetünk. A vasárnap sokkal kézzelfoghatóbbá teszi számunkra az Isten boldog nyugalmában való részvételt, mind a zsidó szombat. Ez u- gyanis megadja a végső magyarázatot a munka fáradságos voltához és a földi szenvedés és kereszt értelméhez: ami nem más, mint a belső szabadság megőrzése áldozatkész szeretet árán. A szűk látókörű írástudók tanításában a szombat - a szövetség Istenének boldogító ajándéka - nagyon is kemény paranccsá, pusztán külsőséges előírássá változott. Szőrszálhasogató magyarázat következtében elsikkadt a lényeg, elveszett a törvény szelleme. Amint a Holt-tengernél napjainkban talált szövegek bizonyítják, annyira túlzásba mentek, hogy például azt is megtiltották, hogy a verembeesett embert szombaton onnan kimentsék. Krisztus szavaival és tetteivel egyaránt elítélte ezt a gondolkozásmódot: "A szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért.11 (Márk 2,27.) Ha az Isten és a felebarát szeretetében nyilvánul meg az emberi szabadság és méltóság lényege, hogyan lehet olyan szőrszálhasoga- tóan kicsinyes törvénymagyarázatot elfogadni, amely a szombat kedvéért megtiltja azt, hogy az ember szeretetét felebarátja és a- zon keresztül az Isten iránt, adott pillanatban cselekedetben nyilvánítsa meg? Az Egyház - Mesterének példáját követve - az első századokban és ünnepélyes zsinatain is, ismételten megtiltotta a vasárnapi nyugalomra vonatkozó kicsinyes és farizeusi törvénymagyarázat minden formáját. Ezzel egyúttal annak igazi és teljes jelentését határozottan körvonalazta. A Lukács-evangélium egyik régi és tekintélyes kézirata érdekes adatot szolgáltat a vasárnap megszentelésével kapcsolatban. Lehet, hogy a szövegnek ez a része nem hiteles, mindenesetre jól bizonyítja az Egyház ellenszenvét a vasárnapi nyugalom kicsinyes és léleknélküli értelmezésével szemben. A szöveg így hangzik: "azon a napon Jézus meglátott valakit, aki annak ellenére, hogy szombat volt, dolgozott, és így szólt hozzá: ’ember, ha tudod, hogy mit csinálsz, boldog vagy, de ha nem tudod, a törvény átkozott megszegője vagy’ ". (Luk. 6,5 Cod.D.) A vasárnapi nyugalom azonos az üdvösség misztériumának megünneplésével, amely az egyén és a közösség számára a legnagyobb értéket jelenti. Az az emberi közösség, amely Isten közös imádását és a megváltás fölötti öröm közös kifejezését többre becsüli, mint a
