A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
17 Még az értelmetlen teremtménynek is meg kell éreznie Isten felszabadító tevékenységének hatását. Ez a felfogás az oka a 10 parancs megismétlésének Mózes 5. könyvében: "ügyelj a szombat napjára, hogy azt megszenteljed, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened... a hetedik nap szombat, azaz nyugalomnap legyen az Úrnak, a te Istenednek tiszteletére. Ne végezz akkor semmiféle munkát, se te, se fiad, se leányod, se rabszolgád, se rabszolgálód, se marhád, se szamarad, se más valamely barmod, se a jövevény, ki kapuidon belül vagyon; hogy nyugodjék rabszolgád és rabszolgálód, éppen úgy, mint tenmagad. Emlékezzél meg arról, hogy magad is szolga voltál Egyiptomban s az Ur, a te Istened hozott ki onnan erős kézzel és kinyújtott karral: azért parancsolta neked, hogy tartsd meg a szombat napját. " (Deut. 5, 12-15.) Ennélfogva a szombat Isten ajándéka népe számára és az Isten képmására teremtett ember méltóságának a biztosítéka. A szombat megszentelése nem más, mint annak a hálának közös örvendezéssel való kifejezése, mely abból a szövetségből fakad, amit Isten népével kötött. Ezért - amint azt Mózes harmadik könyve ismételten hangsúlyozza - a népnek ezen a napon ünnepi összejövetelt kell tartania. (Lev. 23, 2. ff.) Az ószövetségi istennép a hét utolsó napját ünnepli. Később az egyházatyák ezt úgy magyarázták, hogy az a szabadság és az öröm reményének jövőbeli beteljesedését jelképezi. Ez a reménység Krisztus szombatnapi síri-nyugalmában sűrűsödik össze. Ezzel szemben húsvét napja az új kezdet jele, mivel az Úr föltámadása a hét első napjára esik. Az "Ur napján" kezdődik meg az emberiség végleges fölszabadítása a bűn szolgaságba-igázó hatalma alól, Krisztus dicsőséges föltámadása által. Ez a nap a földiekben való elmerüléstől és a halál veszélyétől való szabadulás kezdete. Ugyancsak a hét első napján küldi el a Föltámadott övéinek a Szent Lelket, aki "az isten-gyermekek lelki szabadságának biztosítéka". A hét első napján... A szombat jelentésének fokozatos beteljesedése a keresztény vasárnapban kezdettől fogva megmutatkozik. A keresztény közösség a hét első napján ünnepli azt a tényt, hogy Krisztusban újjáteremtettünk. Ezzel egyúttal azt is dicsőíti, Aki az idők kezdetén mindenható szavával a mindenséget megteremtette és Aki végül, az Ur nagy napján mindent be fog teljesíteni. Erre utalnak az egyházatyák akkor, amikor a vasárnapot egyidejűleg nevezik a hét első és nyolcadik napjának. Ez Eucharisztia megünneplésében, ami nem más, mint Krisztus halálának és feltámadásának üdvöt árasztó megismét
