A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
16 BERNARD HARING Ml A VASÁRNAP # MEGSZENTELÉSE ? Az Ószövetség szombat-napi nyugalomra vonatkozó előírása új távlatokat nyit meg a szürke hétköznapok egyhangúságába zárt ember számára. A szombat nem törvény elsősorban, hanem mindenekelőtt ajándék, a Szövetség Istenének ajándéka népe számára. A szombattal védi Isten az ember méltóságát. Annak hálatelt szívvel való megünneplése mindig arra emlékezteti, hogy annak az Istennek a képére és hasonlatosságára van teremtve, aki kedvét leli teremtményeiben és ugyanakkor lelki nyugalmában fönségesen fölülmúlja őket. A harmadik parancs megindoklása így hangzik: "Hat napot dolgozzál és végezd minden dolgodat, a hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja vagyon... Hat napon alkotta ugyanis az Űr az eget és a földet... de a hetedik napon megnyugodott.11 (Ex. 20. 8 ff.) Amint már a Szentírás első fejezeteiből kétségtelenül kiviláglik, a hetedik nap, az Ur szombatja kezdet és vég nélküli, ugyanakkor a teremtés minden napjához oda van fűzve a megjegyzés: "és reggel vala és este" (Gen. 1. és 2. fej.) A szombatnapi nyugalomnak ebből a belső megalapozottságából ered Izaiás próféta megállapítása is: "Boldog az az ember aki a szombatot megtartja és azt meg nem szentségteleníti" (íz. 56,2.). A legszentebb Istenre való fölpillantással az örökkévalóság vigaszát szerzi meg az ember magának, és elkerüli azt a veszélyt, hogy a babiloni istenekhez váljék hasonlóvá, akik az egyik, izraeliták előtt is ismert mythos szerint a teremtés izgága tevékenységében teljesen elmerülnek és a robot-emberek viszályába elvakultan belekeverednek. Isten ajándéka népe számára. A szombat parancsa emlékezteti továbbá a Szövetség népét Isten szabadító tevékenységére is. Ó ugyanis a nyomorba igázott rabszolgákat Egyiptom földjéről kiszabadította és népévé magasztalta föl őket. Ezért senkinek sem szabad többé a munka merő szolgájává lennie és mégkevésbé a társadalom gyöngébb tagját kihasználnia.
