A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-08-01 / 8. szám

9

JEGYZETEK AZ ÉLETRŐL

Cser László S.J.

Az ebédlőasztal fehér abroszán az ízeket és illatokat árasztó vacsoraebéd párolgóit a mennyezet felé.

Hárman ültünk az asztal körül. A társalgás angolul folyt, bár lehetett volna más nyelven is. Az idősebb, mosolygós arcú plébános, aki Szalézi szent Ferencet mintázta, végiglakta egész Európát és Rómában négy évet töltött. A negyvenöt éves káplán Szent Alajos arcával a templom védőszentjéhez hasonlított.

Ez annál csodálatosabb, mert Szent Alajos olyan csecsemőkorban nagy katolikusnak indult, míg a káplán anglikánnak született, az is maradt végig az egyetemen és még segédtanár korában is. De nemcsak az isteni kegyelem útja kifürkészhetetlen, az ember találkozása ezzel a kegyelemmel is kifürkészhetetlen.

A társalgás kellemesen és keresetlenül folyt, mikor megszólalt az ajtócsengő. Egész nap munkában lenni s tudni, hogy hármunk közül valakinek megszakad a vacsorája, ez az egyetlen nyugodt félóra is, nem kellemes érzés. A káplán fölugrott és csak negyedóra múlva jött vissza.

Egy részeg ember jött. A felesége levelét hozta, aki azt kérte a plébániától, hogy csináljanak valamit a férjével, mert ő be nem engedi ilyen állapotban a házba, - tapasztalatai vannak. A káplán jól kezelhette emberét, mert szépen elaludt az irodában. Majd felhívja egy barátját, aki elviszi védencét szállására. Két hete jött ki a "leszoktató" intézetből, és itt van, már kezdődik élőiről.

Az alkoholistákról kezdtünk beszélgetni, míg lassan a káplán átvette a szót és belekezdett egy módfelett érdekes, nagyon emberi és finoman kegyelmi történetbe.- A szemináriumban voltam akkor még és volt egyetemi kollégáim meghívtak egy összejövetelre, amit kikerülni nem volt könnyű. Elmenni rá még nehezebb. A szeminárium rektora negyedórát elmélkedett a kérésemen és nagy sóhajok között, mintha fülében hal