A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
44 CSÁK LÁSZLÓ VÉR ÉS LÁNG 0 4 4 0 (7. folytatás) KOZOTT Regény a spanyol forradalom idejéből Menekülj E sta b a n ...! Jósé otthon vidáman szaladt fel a lépcsőn. Nem nyomta megacsengőt, hanem óvatosan a magával vitt lakáskulccsal kinyitotta az ajtót, hogy szüleit ne riassza fel a csengetéssel. Még biztosan nem tudják, hogy Juan elment, - gondolta. Milyen okos is volt, jutott aztán eszébe, hogy nem apát zaklatta. Szegény halálra fáradt s ő mégiscsak gyanútlanabbul szaladgálhat az utcákon, mint egy olyan közismert és megfigyelés alatt álló ember, mint édesapja. Bár sok minden történt vele ma, amin elgondolkozhatott volna, mégsem telt el pár perc s mély álomba merült. Az éj leple alatt két homályos alak közeledett házuk felé. Messziről egy személynek látszottak, de közelebbről egy gyászruhás asszony meg egy fiú alakját lehetett megkülönböztetni. Joséékházátólnem messze szálltak ki a taxiból s most félénken indultak fel a lépcsőházban. Jósé nagy zajra ébredt, mintha valaki hirtelen ugrott volna ki az ágyból. Majd ijedt kiáltást hallott. Mély álma ellenére azonnal felugrott. Miközben magára kapta ruháit, hangokat hallott szülei hálószobájából:- Ne féljetek, nem katonák. Hallom a lépésükről. Rémképeket láttok. Kopogtak az ajtón. Jósé kifutott és kinézett a kémlelőnyíláson. Addigra szülei és kis húga is odaértek, hanyagul öltözötten. Meglepetve kiáltottak fel. Nagynénjük, a barcelonai nagynéni állt az ajtóban, reszketve, karikás szemmel. Zokogástól elcsuklott a hangja. Fiát, Estabant, tolta előre, be a szobába.- Christine, Istenem, mi történt?
