A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
43 KETSEGTELEN, hogy az élet sok áldozatot kíván meg a paptól, ha hivatását hűségesen, kiválóan akarja betölteni. De nem jelent-e rengeteg áldozatot a házasélet is, ha a házastársak jőban-rosszban hűségesen egymásért akarnak élni? Nem kell-e sok mindenről lemondani és minden kerülőutat kihagyni, ha valaki saját pályáján valami komolyat, értékeset akar alkotni? Ezértkölcsönösenbecsülnikell egymást. A papnak a házast, a házasnak a papot, s kinek-kinek a másik ember pályáját. Mert az egyik is, a másik is egész embert kíván, és feltétlen becsülésre méltó az, aki egy nemes célnak egészen átadja magát. KEDVES BARÁTOM, ezzel a néhány sorral egyáltalán nem volt szándékomban "elintézni" a papi hivatás kérdését, amelynek nagysága, az emberi élet egészét átfogó teljessége amúgysem meríthető ki gyenge emberi szavakkal. És ha valami személyes kérdés, amit általános elvekkel és elvont fogalmakkal nem lehet teljesen kifejezni, akkor a papi hivatás kérdése valóban az. De így mégis a téma legalább fel van vetve, és én nem kételkedem abban, hogy ha Téged ez a kérdés személyesen érdekel, bizalommal fogsz hozzám fordulni egyszerű levél formájában. MERT MINDENT meg lehet vitatni, mindent lehet előbb-utóbb tisztázni. Csak egy felelőtlen álláspont lehetséges: közömbösen, vagy megoldatlan problémákkal elmenni a papi hivatás kérdése mellett. Mert ez a döntés életre-halálra megy. Mert a pap szerepe nagyon mélyen belejátszik abba, hogy milyen lesz az ember élete, és milyen lesz a halála, mely az örök élet kezdete. A barátságos eszmecserét én elindítottam. Ha érdekel a kérdés, most rajtad a sor. Leveledet várom és szeretettel üdvözöllek P. Morei (Postacím: Rév. Julius Morei, 8025 Unterhaching, Bibergerstrasse 88. West Germany, Europe.) Másokról alkotott ítéletünk azért oly szigorú rendszerint, mert a mi ideálunkat azonosítjuk a mi gyakorlatunkkal, míg mások gyakorlatát az ő ideáljuknak vesszük." (M. Blondel)
