A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám

38

Jézus a kereszten halálával békített ki bennünket Istennel, az Ő vére által vagyunk megváltva. "Vétkeinket testén felvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg... " (1 Péter 2,24). Miután így "emberi testében kiengesztelt a halál által" (Kol. 1,22) mindeneket az Atyával, dicsó'ségesen feltámadott. Megdicsőült teste van jelen az Oltári- szentségben, amelyet azért alapított az utolsó vacsorán, mielőtt szenvedett, hogy megváltó halálának emlékezetét és üdvhozó hatását megjelenítse (1 kor. 11,24 sk.) az Egyházban, amelyet Lelke éltet. Krisztus Teste "éltető lélekké" vált, ahogy Szent Pál tanítja ismét (lKor. 15,45), az isteni életet közvetíti mindazoknak, akik a kereszt - ség és a hit által hozzá tartoznak, akik titokzatos Testének tagjai.

Az első keresztények az eucharisztikus lakomán ébredtek tudatára annak, hogy egy testet alkotnak mindannyian, akik egy kenyérben részesülnek. Hallgassuk csak Szent Pált, aki ezt a tapasztalatot lerögzítette: "Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, ugye Krisztus testében való részesedés? Mivel egy a kenyér, sokan egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesedünk". (1 Kor. 10,16-17)

II. Krisztus titokzatos Teste: az Egyház.

Amikor Szent Pál azt tanítja, hogy a keresztények egy testet képeznek (1 Kor. 12,12), nem csupán azt akarja mondani, amit a görög mese tanít képletesen a tagok kölcsönös egymásrautaltságáról: a lábnak szüksége van a szemre, ennek a gyomorra, stb. Itt természetfeletti valóságról van szó: Krisztus egyéni teste, amely Máriától született és a kereszten meghalt, utána pedig megdicsőült, egyetlen közösségbe, testbe, "titokzatos testbe" foglalja össze mindazokat, akik a keresztség és az oltáriszentség által hozzá tartoznak. "Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai". (1 Kor. 12,27.)

Ez a "titokzatos Test" nem más, mint maga az Egyház, amely Krisztus "kiterjedése", teljessége (Efez. 1,23; Kol. 1,24).

Az Egyházban vannak jók és rosszak; az utolsó ítéletig a jó mag összekeveredik a konkollyal. Az a megkeresztelt ember, aki hisz és hitét megvallja, de nem él hite szerint, nem él Krisztus életéből. Az illető az Egyházban marad, de nem élő tagja Krisztusnak. Innen magyarázható az, hogy sokan (főleg protestánsok) úgy tekintik az Egyházat és Krisztus testét, mint két különálló valóságot. Egyik oldalra állítják a látható Egyházat intézményeivel, hierarchiájával, a másik oldalra pedig a "láthatatlan Egyházat", Krisztus titokzatos Testét.

A katolikus tanítás szerint azonban a misztikus Krisztus nem lé-