A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

34

tem veszélyben! - Juan! - fut Mária bátyjához - mi az? mi történik?- Kicsi húgom, - szólt bátyja, Juan hadnagy - te csak szeresd a jó Istent és imádkozzál, hogy erősek legyünk!

Aztán hirtelen anyjához fordult; - Anyám, ruhát! Más ruhát, nyomomban vannak!

Két perc s az egyenruha el van rejtve. Öt perc, s a hadnagy apja ruhájában ül az asztalnál.- Es apa?

Újra ez a kérdés! - Nem tudom, fiam. Délben ment el. Azt mondta, el kell mennie.- Megvárom. De lehet-e? El tudtok bujtatni?- A padláson, fiam ...- Jó, anyám.

Az utcán újra fokozódott a zaj. Eles csattanások. Kiáltások közelebb, majd távolabb. A szobában felsír Anzures ügyvéd kislánya;- Ó, apuka! Miért nem jön apuka ... ?

Senki sem felel.

A véres lehetőség mindnyájuk arcára írva. Hallgatnak, mert ha szólnának, mindjárt elárulnák aggodalmukat...

Tán egy, tán két óra telik így. A hadnagy végre az utcárakémlel a zsalu alól. Lenn szörny# kép. Összevisszaság, hullák, töröttko- csik, szétlőtt ablakdarabok.

Madridban nem játék a forrradalom! Amint éppen így gondolkodik, újra nyílik az ajtó. A kilincs zajára felfigyelnek.- Apa!

A kisleány karjára repül. Felesége csókolja. Jósé, kisebb fia, átkarolja. Juan pedig erősen megszorítja kezét.

A férfi nem érzékenyül el. Szinte lerázza magáról szeretteit, s csak idősebb fia kezét tartja szorosan.- Juan, hogyan jöttél?- Fontos megbizatás, apám, levél.- Nálad van talán? - Igen, felfedeztek. Azért öltöztem át.- Okosan. Nem követtek? Nem látott senki?- Apám, ilyen zűrzavarban?- Na jó, üljünk le. Pihenj te is. Nekem is jólesik.- Hol voltál, apám?- Szörnyű baj mindenütt, fiam. A szovjet felhívásokat intéz, a munkásokat kitartásra buzdítja a vörös kormány mellett. La-Linea lángokban áll, Malagában halomra lövik a védteleneket. Az üzleti negyedben kő kövön nem maradt. Egyik barátomtól hallom, hogy menekülő anyák kezéből kitépték a csecsemőiket, és földhöz vágták.Devan jobb hír is; Mola tábornok közeledik felénk... segítse az Ur! Véres