A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
33 rádnézni és azt mondják: hát film volt, érdemes volt megnézni. Vagy: kár volt az időt vesztegetni, untam magamat. Ha kevés a film közvetlen "veszélye", mégis kár volna hirtelen azt mondani, hogy a mozi nem lehet romboló hatású. Rombolása éppen abban van, hogy semmi "igényt" nem támaszt a nézővel szemben. Az igazi műalkotások élvezetéhez előkészítő tudás és a velük való találkozás komoly szellemi tevékenységet követel. Egyéni tevékenységet, a bennünk szunnyadó befogadó készség éber kitárását. Minden komoly műalkotás tanít, nevel, épít bennünket, - az egyéniségünket tágítja és építi. Mivel a film nem támaszt ilyen igényt, rombolása abban van, hogy "illúziót" ad csupán. Egy percre vagy órára belénk zenéli, színezi, mondja és énekli egy óriási felkészültséggel művészi és technikai energiával megépített történet teljesen megjátszott egészét, ahol ritkán hagy nyitva kérdést, ahol nem hagy időt elmélyedésre, a felvetett életproblémák és a vetített képek szépsége elrohan felületesen hol a fület, hol a szemet gyönyörködtetve vagy meglepve és a néző valóban csak szórakozott. Mikor kilép a moziteremből legfeljebb csak a szeme fáradt, szelleme, akarata érintetlen. Valami idegzsongás marad vele, ha le tudta kötni az érdekes produkció. A néző azt hiszi, hogy életet figyel, tudást merít, szépséget szív- fel, - azt hiszi, hogy része és cselekvője történelemnek, eseményeknek, nagyszerű és drámai emberi történeteknek, pedig csak passzív és kényelmes szemlélője. Mindent megtesznek, elmondanak, átélnek helyette a vásznon és mikor kilép saját életének mindennapi feladataiba, körülnéz színpad után, ahol majd a saját életét is helyette nagyszerűen és szépen megjátsszék mások. Üresség és kiábrándulás jár vele a jobbik esetben. A rosszabb esetben pedig észre sem veszi, hogy élete gépszerű, nem önálló, nem egyéni élet, hanem mások életének külső, mozgalmas és színes díszletei között mozgó üresség. "Az élet olyan, mint egy tükör: mosolyogj rá és visszamosolyog rád; ha savanyú vagy,savanyú képet mutat”. (Concordia Merrel)
