A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
33 CSÁK LÁSZLÓ VÉR és LÁNG KÖZÖTT Lövés dörrent. Nem egy, nem száz, tán nem is ezer. Gépfegyverek idegtépő kattogása vágódott bele a dübörgő bombazajba. Az emberek rémült a már nem emberi sikoltással Isten után kiáltottak. Feleletül undok, hörgő és habzó szájakból ez a visszhang jött:- Halál! Halál! Krisztusra és követőire! A hangzavar nőtt, már égő házak ropogása is hallatszott; az utcák fényesek lettek a sárgásvörös és félelmetes lángoktól, azok, akik az égő házak, a lángtenger, iszonyat és vérszag között védekeztek és imádkoztak, nem tudták eltagadni, hogy összecsapott fölöttük, mellettük, itt házaikban és lakásaikban is két hatalom: a győzhetetlen Istené s a kárhozott lelkeké, kik gyűlölködő lelkűk kínjától zihálva, pusztítani akarnak mindenkit, aki a győzhetetlen Úrhoz hű. S ügy látszik, sikerül. Egy ország lángban áll! - S a győzhetetlen Isten hallgat. - Gyermekei véreznek. De tűrnek s lankadatlanul harcolnak, mert tudják, hogy Isten egyszer szólni fog! Most még hallgat. S mintha nem lenne lélek, örök élet és üdvösség; állattá vált emberek ölnek, lopnak, pusztítanak, eszeveszett megszállottságban, maguk sem tudják miért... EGY BERHAZ első emeletén, zárt zsaluk mögött egymáshoz simulva sóhajtozik egy kis család. Mintha jelképe lenne mindazoknak, kik minden pillanatban lövést várnak szívük közepébe. S közben tudják, bűnük csak egy. a hűség! Hirtelen felpattan lakásuk ajtaja. Az iszonyat ajkukra dermeszti a sikolyt s még szorosabban egymásba kapaszkodnak.- Apa? - Nem, én vagyok! - stígja egy fiatalember. Gyorsan becsukja az ajtót s szembefordul velük.-Juan! - Én vagyok, anyám, ne aggódjatok! De gyorsan! Az élezi láng. .. Regény a spanyol forradalom idejéből I