A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám

20

"jézus pedig ezt mondta neki: Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is fia Abrahámnak. Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett". (Lukács 19, 1-10)

Zakeus várja Krisztust, kimegy lesni. Várakozása bőségesen teljesül, boldog, igyekszik vendégszerető háziúr lenni és megérzi, hogy az Úr jelenléte lelkiismeretének, életének rendezését kívánja. Az Emberfiának Szívét pedig öröm tölti el, hogy ismét megtalált és üdvözített valakit, aki veszendőben volt...

A harmadik történetben az Üdvözítő irgalma mélyrehatóan előkészíti a bűnöst - és teljes mértékben diadalmaskodik. (Lukács 7, 36-50.)

"Megkérte őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett". A vendéglátó szándékát pontosan nem tudjuk; ellenséges szándék azonban, úgy látszik, nem sugallta. Inkább kíváncsiság vagy a jómóduakra jellemző feltűnési vágy vezethette. Mindenesetre nem tanúsított túlzott udvariasságot vendégével szemben; Jézus hamarosan szemére vethette: "Hazadba jöttem, de vizet lábamra nem adtál... csókot nem adtál... olajjal sem kented meg fejemet... "

Élt abban a városban egy bűnös asszony. Valószínűleg nem valami közönséges nyilvános nőről van szó, hanem az előkelőbb osztályokhoz tartozó valakiről, akinek telt drága olajokra, és akinek egyáltalán eszébe juthatott, hogy a gazdag farizeus házába betegye a lábát. Erkölcstelen életét is kifinomultabb stílusban folytatta és a társadalmi külsőségek kulisszái mögé rejtette; persze azért a közvélemény tudta róla, hogy "bűnös asszony".

Hallott Jézusról. Csodálkozás és tisztelet fogta el. Föltámadt benne a tiszta élet vágya, ez a minden nő szíve mélyén ott szunnyadó ösztön. Nagy vonzódást érzett, hogy Jézussal találkozzék; de azzal is rögtön tisztában volt, hogy csak őszintén tiszta szándékkal és tekintettel közeledhetik hozzá.

Amikor megtudta, hogy Jézus vendégségben van a farizeusnál, tovább nem várhatott. Odament, hogy tiszteletét és bűnbánatát kifejezze. Vakmerő elszánás; odamenni a nyilvánosság elé, férfitársaságba, a vallási és politikai vezetők szúrós tekintetének kereszttüzébe.. "Mivel belülről nagyon szégyelte magát, úgy érezte, hogy kifelé semmi szégyelnivalója sem lehet. Csak azt nézte, mit művelt eddig, és nem akarta mérsékelni magát abban, amit most tesz" (Nagy Sz. Gergely).