A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám

14

hogy az a nő, aki a lábánál van, bűnös nő". Két szeretet találkozik: Magdolna semmivel sem törődve Jézushoz borul, mint aki végcélját elérte, megtalálta azt az egyetlent, aki igazán szeret! Jézus a jó Pásztor örömével tekint a lábához borult asszonyra, aki könnyeivel mossa Jézus lábát, csókolja, drága illattal megkeni, gyönyörű hajával feltörli. Ekkora szeretetre Jézus még nagyobb szeretettel válaszol. Előbb egy példabeszédet mond a farizeus Simonnak (Lukács 7, 36-50). A hitelező jobban szereti azt, akinek tízszeres adósságot enged el. Ez a tízszeres adós, Magdolna. És elenged neki Jézus mindent, mert nagyon szeret! Ezzel Jézus meghirdette Magdolna győzelmét a szeretet fegyverével a bűn fölött.

Nem volna teljes a szeretet győzelme, ha a farizeusi lelkűiét is meg nem kapná a maga jutalmát. "Mikor beléptem házadba" - szól Jézus Simonhoz - "lábamat nem mostad meg; ez a nő pedig azóta nem szűnik meg azt könnyeivel áztatni. Csókot nem adtál; ez folyton csókolja lábamat. Fejemet nem kented meg; ő drága kenetet önt lábamra s hajával törli föl". Ez a magában bizakodó, maga erejére számító, öntelt, képmutató farizeusi lelkűiét a maga valójában. A kegyelemnek ellen áll. Ellenben a bűnökben megviselt lélek alázatosságot tanul s ahol igazi alázatosság honol, ott nyomban úrrá lesz a szeretet, amely eltörli a bűnöket.

Magdolna szeretete helyes mederbe jutott. Megtalálta a szeretet egyetlen méltó tárgyát, Jézust és most el nem engedi többet magától. Kitart Vele egészen a keresztig. Ott rogy össze a kereszt tövében, mint szeretetének végső kiteljesülése. De Jézust nem lehet a szeretetben felülmúlni! Az első, akinek megjelenik a föltámadás u- tán, nem az apostolok, nem a szeretett tanítvány, János, hanem Magdolna! És ebben a jelenetben is mennyire Magdolna ez a Magdolna. Keresi az ellopott Jézust, Jézus ott áll előtte kertész alakjában. Magdolna rá se néz, mert szíve máshol van, Jézusnál, akit elvittek s kérdezi a kertészt, "hová tetted őt? Mondd, mert el akarom vin- ni! O, a gyönge nő el akarja vinni azt a kimondhatatlanul szeretett holttestet, Jézust! Es akkor megszólal Jézus: "Mária" és ő erre örömteli hangon tör ki magából: "Mester" s odaborul lábához. (Ján. 20, 11-18). És itt tetőződik be a nagy szeretet! Magdolnának jut ki az a dicsőséges tisztség, hogy hirdesse elsőnek az Evangéliumot: az "Örömhírt", a bűn legyőzetett, Jézus föltámadt!

Micsoda ellentét s mekkora feszültség a két ellentét között! Bűn és a föltámadt Krisztus! S a feszültség e kettő között a szeretet! A bűn megtrágyázza a lelket az igazi alázatosság trágyájával. Csak a bűnben érzi az ember igazán erőtlensé-