A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
13 Nem volt közönséges nő, ha mindjárt bűnös nőnek is ismerték! Szép volt, vonzó volt, eszes volt. A város intelligenciája ismerte; bizonyára ujjára tekerte a férfiakat. Egyszóval nagy volt! Nem any- nyira a bűnben nagy, mint a szeretetben. Nagy szíve volt. Nagy sze- retetre vágyott s nagyon tudott szeretni! Ez a nagy szeretet elsodorta a bűn felé. Hosszú idő múlt el a bűnös szeretetben. Nagy szeretetre született lelkét a bűnös szeretet nem elégítette ki. Erezte, hogy az ő nagy szeretete több, mintsem hogy azt a bűn kielégítse! Nyitott, fürkésző szemmel járt, hallott az emberekről. Vágyott a több után, az új után, mert az eddigi nem volt az, amit nagy szíve titokban óhajtott. Értesül arról, hogy Jézus, aki után fut a tömeg, a városban van. Az a jó Jézus, aki annyi jót tesz, csodákat művel, a- kinek ilyen nagy szíve van... Magdolna szíve szinte távolbaérzően megsejti Jézust. Még nem látta, még nem beszélt vele, de megy hozzá, mintha ismerné. Csak annyit tud, hogy Jézus szereti a bűnösöket. Ez neki elég; hisz ő is bűnös, sőt nagy bűnös, s ezért kell hogy Jézus majd nagyon szeresse őt! Jézus a farizeus házában van lakomán. A maga erényességében bizakodó, beképzelt, öntudatos farizeus nem kerülhette el, hogy Jézust meg ne hívja. Hisz már az egész város beszélt Jézusról; illett tehát, hogy egyik napon vendégül lássa őt. De csak úgy magasról, hidegen. Hiszen ő farizeus, Jézus pedig a vámosok és bűnösök barátja! Ezért megtartja Vele szemben a három lépés távolságot. Nem részesíti a kijáró vendégszeretetben. Nem mossa meg lábát, nem ad neki csókot. És hogy érzi ezt Jézus szerető Szíve! Magdolna nem törődik azzal, hogy esetleg kidobatja a farizeus őt a házából, ebéd alatt beoson. Egyenesen Jézus lábához, ahonnan el nem űzhetik. A lélek-dráma megindul. A farizeus elérkezettnek véli az alkalmat, hogy eljárását, ti. hogy Jézust nem fogadta illőképpen, mint prófétát, igazolja: "Ha ez az ember próféta volna, tudná, P. Gallus Tibor S.J. MAGDOLNA- Ünnepe: július 22. -
