A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-06-01 / 6. szám

46- A golyók közé?- Nem, azokat kivettük. Csak édesanya képe maradt benne. Azt biztosan szabad. Hiszen meghalt és mi szerettük őt...

Jósénak nagyot kellett nyelni, hogy erőt ne vegyen rajta a megindulás.- Es itt van még?- Itt, mondta a másik, az öcsémnél.- Miért nem viszitek egy tisztelendő úrhoz?- Hiszen éppen ezért szólítottam meg a fiatalurat. Hol lehettisz- telendő urat találni?- Ugyan ne magázz engem. Aki ilyesmit tett, mint te, az jóbarátom, akárkifia. Igazad van, nehéz lesz találni valakit. Majd megpróbálom. Hol az öcskös? Nekem fontos megbízatásom van. Gyertek velem, utána majd meglátjuk. Vagy haza kell mennetek?- Haza? Hová?- Hát apátok?

A fiú lehajtotta fejét. - Ő sem él? - De. - Hát akkor?- Nem szabad rosszat mondani róla...- Hát kinél vagytok?- Senkinél. Cirkuszos gyerek vagyok, úgy nézzen rám...- Úgy nézek rád! Szóval megszöktetek?- Meg.

A pádhoz értek, ahol Pedró öccse aludt.- Keltsd fel. Aztán meglátjuk, mihez kezdünk.

A fiú felrázta öccsét. Az álmosan nézett körül s mikor idegent látott bátyja mellett, visszahúzódott.- Ne félj, simította hátra Jósé a fiú kócos haját, én jóbarátja vagyok bátyádnak.

Szótlanul indultak meg azután, csak cipőjük kopogott az aszfalton. Jósé törte meg a csendet, kérdezve őket:- Mi is a nevetek?- Pedrónak hívnak. - Engem Miguelnek.

Majd ismét szótlanul mentek tovább a kivilágított utcán. Beléptek egy kapun. Kopogtak a második ajtón. Első jelzésükre kinyitották az ajtót. Szó nélkül fogadta őket a portás, egy földszinti szoba ajtaját kinyitotta nekik és kezével mutatta, oda menjenek be. Szemük káprázott a lámpafénytől, eleinte alig láttak. Néhány másodperc múlva Jósé csodálkozva állapította meg, hogy az az ötven év körüli úr teljesen felöltözve, tollal a kezében ül íróasztalánál és - bár éjfél körül lehet az idő, a fáradság legkisebb jele nélkül dolgozik.

Amikor a fiúk beléptek, letette szemüvegét és felállt. Jósé közelebb lépett és átadta az írást. A rokonszenves úr átolvasta, aztán