A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
45 (5. folytatás) CSÁK LÁSZLÓ VÉR ÉS LÁNG »# ♦♦ KOZOTT Regény a spanyol forradalom idejéből Aztán hirtelen csend lett. Az egyik katona szót kért:- Tudjátok mit? Nem szép az asszonyoktól, hogy nem jutalmazzák meg táncosaikat. Adjunk módot nekik! Ki azzal a Krisztussal az oltárszekrényből ! Már ott is volt az oltárnál. Kulcsot nem találtak, felfeszítették hát bajonettel az ajtót. Aztánaz asszonyok feltűzdelték a kis fehér Krisztus-testet a katonazubbonyokra... Tovább táncoltak... De megunták ezt is. Az egyik indítványozta, hogy szegezzék falra a nagy ostyát. Egész csomó szaladt a szentségtartóhoz, kiszedték, felszögezték s három lépésről célba köptek rá. Közben zubbonyaikrólleszakadtaka kis fehér Krisztus-testek és rájuk tiportak. Tudja, mi szegény emberek gyermekei vagyunk, olyanoké, akiket megvetni szokás. De ezt a bitangságot nem tudtuk tűrni. Életemben talán ötször voltam templomban, de nagyanyám sokszor beszélt a katolikus szertartásokról. Tudtam, hogy ezek a kis fehér körök a földön és a lábak alatt, az emberek Megváltójának a Teste. Kis öcsém is tudta és amit én nem mertem, azt ő megtette. Leguggolt és odacsúszott a katonák lába elé. Felszedett néhány lehullott darabkát és kezébe fogta. De észrevették bennünket és el kellett futnunk. Az öcsém sokat sírt, hogy bűnt követett el, mert úgy mondtaa nagymama, hogy csak a tisztelendő úr nyúlhat az Úr Teste után. Én megnyugtattam, mert azt nem hiszem el, hogy inkább ott kell hagyni a földön, hogy tiporják és köpések érjék, mintsem, hogy jóakaraté emberek fölvegyék. Csak az volt a baj, hogy senkinek sem szólhattunk a szelencéről.- Miféle szelencéről?- Volt nekem egy nikkelskatulyám, az édesanyám képe volt benne és itt szoktam tartani az értékeimet, a golyókat, pénzt, spárgát, meg ami volt. Ebbe tettük a kis Testeket. I
