A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

28

gyottabb, szerencsétlenebb, mint mások? Miért kell másoknak is életük javarészét hasonló sorscsapásokkal végigküzdeniök?

Sűrűn visszatérő probléma lehet ez is: Életművem részletei, mindennapos munkája, jórészt ugyan rám várnak megvalósításra, de az egész nincs az én kezemben. Hova sodródom életem egy következő szakaszában? Van-e értelme annak, amit ma közelebbi célként magam előtt tartok? Ha életem egésze meghalad engem, hogyan irányítsam?

Roppant megnehezíti az életállapot vállalását és végrehajtását az is, hogy jobbik én-em mellett helytelen törekvések is dolgoznak bennem. Félreismerem, rosszul értékelem a pillanat adta helyzeteket; illúziók áldozatává válók) tudva és akarva felelőtlen lépéseket teszek. Keserves dolog az, hogy újra meg újra beverem a fejem, éspedig nem a saját hibámon kívül,

A nyughatatlan emberi szív nehezen fogadja el az élettel járó egyhangúságot, megrázkódtatásokat, rejtélyes összefüggéseket. Számunkra bizony az életállapot nem mindig olyan kedves valami, mint a mindennapi eledel!

M

iről is beszélt az Úr Jézus a szamariai asszonnyal? Kéréssel kezdte: "Adj innom". Az asszony elcsodálkozott: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?" (A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaikkal.) Jézus így felelt: "Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, ki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked" (= friss forrásvizet, nem pedig állott cisztemavizet.) "Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet?" "Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz, melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne. " "Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne kelljen ide járnom meríteni. " - A beszélgetés aztán más vonalon szövődött tovább. Végül ezekkel a szavakkal zárult: "Tudom, hogy eljön a Messiás. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent". "Én vagyok az, aki veled beszélek... "(Ján. 4.)

Ez abeszélgetés az Úr Jézus messiási munkájának egészen az elejére esik. Ellenségei akkor még nem támadták; az evangéliumot mindenütt örömmel és készséggel fogadták. Azoknak, akik híveivé szegődnek, Jézus olyasmit ígért, mint a vízforrás. Az élet lelki sivatagját az ő híveiben a szív bizalma, megelégedettsége, munkakedve teszi frissé, üdévé, élővé; nemcsak elviselhetővé, hanem kellemessé és kívánatossá.