A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
27 a különböző iskolák véleményével szemben. Jóllehet a kálvinizmus a szabad magyarázat elvét hangoztatta, ugyanakkor azonban sokkal merevebb magatartást tanúsított. A XII. században protestáns lelkészekkel folytatott vitájában Bos- suet eléggé kemény hangon azt állította, hogy meg tudná írni a"Rro- testantizmus variációinak történelmét". Más írók ugyanígy aláhúzták a Reformáció feldarabolódását. Mindenekelőtt azonban az Új Világban lehet legjobban észrevenni ezt a szétforgácsolódást. Újabban itt ko. 250 különböző felekezetet tartanak nyilván. Az emigránsok minden csoportja magával hozta sajátságos életmódját és protestáns hitvallását, majd azt az új körülményeknek megfelelően alakította át. A keresztény felekezetek szaporításában nagy neveket kell megemlítenünk: Fox, a baptisták alapítója (-t 1691), Wesley, aki a XVII. századbeli Angliának valóban szentéletú reformátora volt és aki a metodisták alapítója lett. A XVIII. századbeli Németországban a pietista mozgalom nyomán újabb, különböző csoportok jöttek létre. Jóllehet gondosan megkülönböztetjük a szigorúan vett protestantizmustól, ide kell azonban sorolnunk végül azt a rengeteg szektát, amelyekről ma minden országban lehet hallani, még a Szovjetunióban is, és amelyek szintén hozzájárulnak a keresztény újjáéledésnek bizonyos formájához. Jogunk van tehát a protestantizmus szétforgácsolódásáról beszélni. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez a szétszakadás nem annyira kis egyházakká való bomlásban, mint inkább az eredeti központtól való eltávolodásban áll. Kétségkívül vannak közös elveik: a személyes üdvözülés fogalma; a hit elsősége, melyen nem annyira a dogmák értelmes elfogadását értik (assensus intellectualis), hanem a hívő egész lényének bizalomteljes ragaszkodását Isten szavához; tagadása mindannak, ami a szentségek hatékonyságával kapcsolatban a szabad személyes odaadást nem veszi eléggé tekintetbe; a Szentírás elsőbbsége, mint a kinyilatkoztatás egyetlen forrása. Eredetileg sem Luther sem Kálvin nem álmodtak arról, hogy a Szentháromság dogmáját és a megváltás tanítását kétségbevonják. Ha a tisztítóhelyet elvetették az csak azért történt, hogy ezáltal a pokol létét még erősebben kihangsúlyozzák. Kálvin predestinációja nyilvánvaló tetszelgéssel hivatkozott erre. A XVI. században, Géniben, Servetus Mihályt a Szentháromság tagadása miatt máglyán é- gették el. Ennek ellenére a XVIII. és XIX. században a racionalizmus hatása alatt a szabad magyarázat elvét olyan dolgokra is kezd-
