A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-06-01 / 6. szám

26

csúnyeréstől a tisztítótűzig, a szentmise engesztelő jellegétől az áldozat fogalmáig, a hit és jó cselekedetek vitájától az Egyház meghatározásáig. A protestantizmus gyökerét az ún. "szabad magyarázat" elvében találjuk meg. Ez foglalta el az Egyház tanító tekintélyének helyét, melynek feladata a Szentírás és az azt kiegészítő Szenthagyomány magyarázata.

A szabad magyarázat elvének következményeivel azonban nem számoltak. Hogy csak a legfontosabbakat említsük, Zwingli Svájcban, Kálvin pedig Franciaországban teremtett szakadáson belül újabb szakadást. A keresztény fejedelmek meg csak örültek annak, hogy a nemzeti egyházak támogatása által függetlenségüket kifejezhették. A szabad magyarázat elve hozta létre a sok különféle hitvallást, mint pl. az Augsburgi Hitvallást, mely a katolikusok és luteránusok között lezajlott számos élénk vita közepette alakult ki 1530-ban; a Svájci Confessio Helvética (1536, átdolgozva 1564-ben); a Dániai Hitvallást (Confessio Havanica: 1530); a Magyar Hitvallást (Confessio Hungarica: 1545). Már az első évtizedekben számos doktrinális ellentét merült fel maguk a lutheránusok között. Vitába szálltak az anabaptistákkal, akik a hit által való megigazulás gondolatából kiindulva kijelentették, hogy a gyermekek keresztsége értelmetlenség. Heves vita alakult ki Krisztusnak az Oltáriszentségben való jelenlétéről az egyik oldalon Luther, a másikon pedig Zwingli és Oecolampadius között. Említsük még meg a kegyelem és az emberi közreműködés viszonyával foglalkozó kontroverziát 1550-ben(syner- gizmus).

A legalapvetőbb volt az ellentét a kálvinisták és lutheránusok között. Kálvin, a jogász és teológus, teljes teológiai rendszert dolgozott ki. Műve: "institution Chrétienne" kétségbevonta a hittudomány haladását Szt. Ágoston óta. Ugyanakkor túlhangsúlyozta Szt. Ágostonnak a predestinációról való tanítását. A kálvinizmus rohamosan terjedt. Franciaországban előnybe került a lutheránusokkal szemben, meghódította Angliának és Skóciának egyes részeit, majd Hollandiát, ahol útját az anabaptisták és a szigorúbb lutheránusok már előkészítették. Ugyanígy Magyarországon is teret hódított. Azonban a kálvinizmus is keresztülment belső harcokon a predestináció tanítását illetően. Arminius enyhébb tételeivel szemben Gomár túlzó tanítása került ki győztesen (Dordrechti Szinodus, 1616). Gomár szerint Isten egyes embereket örök kárhozatra ítél anélkül, hogy ezek erre valaha is okot szolgáltattak volna.

A katolikus Egyházon belül is folytak teológiai viták, de a tanító tekintély közbelépése vagy véget vetett ezeknek a vitáknak, vagy - mint pl. a kegyelem kérdésében - bizonyos mértékig türelmes volt