A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
23 kárhozat kétségbeesésébe zuhanó összeomlás konfliktusa, félelmetes csatája. Egy évvel a A Sátán árnyékában után megjelenik A Csalás (L’Imposture), mely pontosabban körvonalazza Bér nanos világszemléletét. A regény két papot állít szembe egymással. Cenab- re abbé kiváló tehetség, ragyogó elme, nagy neve és tekintélye van a katolikus világban, de elveszítette hitét, bensőleg összeomlott és kiürült. Vele szemben áll Chevance abbé, szegény, félénk, idétlen pap, "a cselédlányok gyóntatója", szellemi képességei fogyatékosak, egészsége gyenge. Chevance abbé megtapasztalta a kétségbeesés kísértését és a halálfélelmet, de a Gonosznak nem sikerül úrrá lenni rajta. Nagy célja az, hogy megmentse Cenabre abbét az örök kárhozattól. Ez utóbbi, a nagy "csaló", akit a szeretet nélküli tudás (a kíváncsiság) és a hazugság a Gonosz karjaiba taszított, engedett a nagy kísértésnek. Annak a bűnnek, amelyről Bernanos így ír egy másik regényében (Egy falusi plébános naplója): "... A reménység elleni bűn minden bűnnél halálosabb, és különös, talán a legjobban elfogadott, a legjobban cirógatott bűn. Sok idő kell, hogy ezt felismerjük, és a szomorúság, mely jöttét jelzi, mely megelőzi, oly édes... Ez az ördög leghatásosabb bájitala, ambróziája... " Chevance abbé vele szemben a tisztaszívű gyermekdedség megtestesítője. "Ha nem lesztek olyanok, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába, " mondotta Jézus. Bernanos ezt a nagy erényt magasztalja lépten-nyomon. Ennek az erénynek a ragyogó példája Chantal, Az Öröm hősnője (e regény a Csalás folytatása), és az Ambricourt-i plébános is (Egy falusi plébános naplója). A gyermeki ártatlanság legfőbb ideáljaként mutatja be Bernanos a Szent Szüzet, akiről oly csodaszépen beszél Torcy plébánosa az Egy falusi plébános naplójá-ban: "O a mi anyánk, ez természetes. 0 az emberi nem anyja, az új Éva. De O az emberiség leánya is. A régi világ, a fájdalmas világ, a Kegyelem-előtti világ sokáig ringatta őt szomorú szívén - századokon és századokon át - várva egy Virgo Genitrix-re egy Szűz Anyára. Homályos és érthetetlen várakozás volt ez... Századokon és századokon át bűnöktől szennyezett, öreg kezében, nehéz kezében hordta a csodálatos kicsi leányt, akinek még a nevét sem ismerte. Egy kis leány s ő az angyalok Királynéja! S az is maradt, ezt ne felejtsük el! A Középkor jól megértette ezt, a Középkor mindent megértett... A Szent Szűz nem aratott sikert, nem tett csodákat... Senki sem élt, szenvedett és halt meg olyan egyszerűen, nem ismerve saját méltóságát; Mária nem volt tudatában méltóságának, amely pedig az Angyalok fölé helyezte Ot. Mert végül is, O bűn nélkül született; mily
