A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
27 gül pedig szenvedéssel és emberileg gyalázatos halállal szerezze meg, váltsa meg magának tanítványait és az egész emberiséget. Hétköznapokból (meg az utolsó húsvét feszült napjaiból) összerakottévek: ezt a müvet bízta rá az Atya, értelmével és szívével ebben ismerte fel annak akaratát, aki őt a világba küldte. És Jézus úgy éhezte ezt az életfeladatot, olyan igénnyel és nyugodt megelégedéssel "fogyasztotta" napjait, mint a mindennapi kenyeret... Igyekezzünk behatolni ebbe a gondolatba, és rajta keresztül a Szívbe, az istenemberi életmű szentélyébe... Ili éha mindnyájunkat fáraszt és bosszant, aggaszt és kétségbeejt II az élet, az életfeladat, az életállapot. Minden életkornak megvannak a keserves órái. A fiatalok élvezik és jókedvűen veszik a világot, hódítanak, kutatják és megvalósítják az újat, a jobbat. Néha aztán nehéz döntést kell hozniok: élettárs vagy életpálya választása idején. Máskor keserves csalódást kell elkönyvelnek: szüleik, barátaik vagy a társadalom részéről. Aki már megállapodott, akinek családja és kialakult munkaköre van, az erősnek és fontosnak érzi magát. Életének látható és biztató eredményei vannak: találmányai, alkotásai, gyermekei, társadalmi szerepe. Olykor őt is elfogja a kétségbeesés: mikor minden eddigi eredménye összedőlni látszik, mikor rádöbben arra, hogy csak jelentéktelenkis pont a mindenségben, aki a világot nem tudja jobbá tenni. Ilyenkor kétségbeejtőnek, kibírhatatlannak látszik a családapai szerep vagy a hivatással járó lekötöttség. - Aki öregszik, az is megér derűs napokat. Számára azonban az élet hétköznapjai minden másnál nehezebbek. Sorra el kell szakadnia mindentől, amije volt: fiatalsága szépségétől és varázsától, elméjének frissességétől, testi és lelki erőitől, munkakörétől, az életben betöltött szerepétől, az emberek barátságától, talán a legközelebbi családtagokétól is. Az öreg ember életállapota: magány, megnemértés, kényszerű tétlenség, betegágyra szegezettség, elmúlás... Ahány ember és ahány életállapot, annyiféle is. - A sokféleségnek megvannak a fényoldalai. A Teremtő Isten alkotó gazdagsága, a teremtett ember eredetisége, nagyszerűsége, személyi méltósága nyilatkozik meg abban, hogy egyik ember sorsa sosem másolja teljesen a másikét. Mások a képességek, a testalkat, a jellem, a műveltség, a társadalmi állás, a kapcsolatok. Mindegyikünk egyedülálló remekmű, megismételhetetlen lehetőség. - Ugyanakkor sok igazságtalanság, majdnem értelmetlenség, rengeteg keserves elégedetlenség és lázadás is velejár az emberi sorsok sokféleségével. Miért vagyok szegényebb, gyengébb, lomhább, visszataszítőbb, ügyefo-
