A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
/7 szerű, fiatal hivatalnoknő volt. Testvérei mind megházasodtak, ő azonban édesanyja eltartásának szentelte életét. Nagyon lesújtotta a gyász, amikor édesanyja rövid betegség után meghalt. Barátnői szánakozva nézték a szomorú leányt és mindenben igyekeztek segítségére lenni. Teltek-múltaka hónapok, azonban Janka szomorúsága csak nem enyhült. Mindjobban visszahúzódott, kerülte az Emberek társaságát, sőt néha még legjobb barátnőit is gyámkodással kezelte. Nővéreit aggasztotta a változás, de úgy gondolták, ez csak múló tünet, és húguk bármikor visszanyerné jókedvét, ha akarná. Azonban nem így történt. Janka végleg felmondta állását, s ezzel jövedelmi forrása is megszűnt. Bezárkózott a házba. Most már kétségtelenné vált mindenki előtt, hogy súlyos lelki zavarban szenved és orvosi segítségre szorul. Jelenleg egy elmegyógyintézet lakója. Az elmúlt hónapok alatt szépen javult állapota. Lassan felismeri, hogy alaptalanul érzett lelkiismeretfurdalást édesanyja halála miatt. Annak idején, attól való félelmében, hogy megsérti édesanyja emlékét, mindent magába zárt. Pedig ha mindjárt bizalmasan elmondta volna valakinek önvádló gondolatait, elkerülhette volna lelki egyensúlyának felborulását. GYAKRAN HALLJUK, szinte szólásmódként, hogy az elmebajt csak egy lépés választja el a szellemi egészségtől. Valójában nem létezik határvonal, és jó is, hogy nincs, mert akkor állandó félelemmel figyelnénk; mikor léptük át a végzetes vonalat. A tényleges helyzet az, hogy életünk folyamán mindnyájan gyakran ki vagyunk téve annak, hogy felborul lelki egyensúlyunk. A legtöbb elmezavar apró nehézségekből indul ki. Ezeket a jelentéktelennek látszó nehézségeket kell tehát figyelemmel kísérnünk, hogy megoldjuk azokat, mielőtt súlyos kérdésekké válhatnának. Például; figyeljük meg lelki rugékonyságunkat. A jó labda visszaugrik - mégpedig azonnal, és előre kiszámítható irányban. Ha nem várt szögben ugrik vissza, vagy nagyot puffanva a földön marad, tudjuk, hogy valami baj van vele. Hasonlóképpen viselkedik az egészséges lelkületű ember is. Mégha valamilyen esemény felkavarja is érzelmeit, hamarosan visszanyeri lelki nyugalmát, és újból kedvesen és barátságosan viselkedik, akárcsak azelőtt. Az ónban ha furcsán viselkedik, gyanakodni kezd az emberekre, vagy félénken visszahúz ódik olyan helyzetektől, amelyekben az előtt feltalálta magát, ha túlzottan aggódik apró-cseprő nehézségek miatt, vagy unottan végzi munkáját, melyben pedig azelőtt örömét lelte - akkor segítségre szorul.
