A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-06-01 / 6. szám

13

Rádó szomszéd falu volt Lőcsfalvához, Egy lógtak a Zala patak és az egerszegi országút két pontján, mint két alma a madzag végin. A két határ összeért, hát a két falu polgárai is sokat összejöttek. Ugyanegyképpen a két szomszéd pap is. Közösen taposták a kis gyalog ösvényt a patak partján baráti látogatásra. A Rozgonyi kúria ablakai épp olyan haragosan néztek az alatta elsétáló papokra, mint gazdái. Mert bizony az a hír járja, hogy papi bocskor még nem taposta a kúria padlóját. A legöregebb ember a birtokon a Hornyik Józsi Bácsi. A kilencvenkettediket tapossa, most már unokái kenyerét eszi. Ismerte a két Rozgonyi fivér apját, nagyapját, meg öregapját is. Ő pedig tudja. A két fivér még legény ember volt. Igaz ö- reg legények, mert a negyvenen túl volt az öregebbik, innen a fiatalabbik. De Hornyik Bácsi tudja, hogy akkor voltak utoljára templomban, mikor keresztelőre vitték a két kis úrfit. A legérdekesebb a dologban az volt, hogy fennen hirdették a megyei életben, hogy ők jó katolikus emberek.

A cselédek sok mindent tudnak az urukról. Hát azok mondják, hogy jó emberek. Megadják a bért a munkásnak. Vendégeskedésben sincs hiány. Igaz szörnyen indulatos emberek. De csak míg ég a harag lángja. Egymást is szeretik. De ha a harag förtelmes tűzhányója kitör bennük, akkor egymásnak esnek. Olyan éktelen lárma van a kúriában, hogy még a kutyák is vinnyogva húzódnak a kazal alá. De a vihar után meg sírva egymás nyakába borulnak. Hát ilyenek.

A papokat nem állhatják. Se ők a paphoz, se a pap hozzájuk nem megy. Állítólag volt valami pap a rokonságban, akire még az öregapjuk megharagudott. Azóta ez a harag apáról fiúra száll, mint valami átkos örökség. S ez a harag minden papra kiterjed kivétel nélkül. Egy látszik az anyatejjel szítták magukba és az apai indulatkitöréseket nemzedékről nemzedékre adták.

Ezek mind eszébe jutottak a lőcsfalvi papnak, ahogy elhaladt a