A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
7 Azt hinné az ember, hogy korunkban, mikor a szívtelenség elképesztő példáit vagyunk kénytelenek látni, keresve keresik az emberek a Szívet, mely oly nagyon szerette az embereket. Pedig mintha éppen ebben a korban vesz ített volna népszerűségéből aJézus-Szí- ve-ájtatosság. Ugyan miért? Talán merta modem embernek sem ideje, sem kedve nincs a szívkultuszra? Vagy mert sok vidéken kihűlő félben van a hitélet? Vagy sokan azt hiszik, hogy ez az ájtatos- ság érzelgős valami és csak nőknek való? Akik így gondolkodnak, nincsenek tisztában a szeretet lényegével, ami pedig a Jézus Szíve-tisztelet tárgya és célja. Loyolai Sz. Ignác lelkigyakorlataiban arra figyelmeztet bennünket, hogy a szeretet nem annyira szavakban, mint inkább tettekb en áll. Sz. János apostol is ily értelemben ír: "Gyermekeim, ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!" ( 1 Ján. 3,18). Ezt tanítja az Úr is, pl. az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédében. ✓ Lássuk már most, miben nyilvánul meg az Ur szeretete irántunk. Sz. Pál így írja le az O egész lelki világát: "... szolgai alakot föl- véve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez... megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig". (Fii. 2, 6-9.) Az ember kevélységgel és engedetlenséggel vétkezett a fölséges Úristen ellen; azt O önkéntes megalázódásával és engedelmességével tette jóvá. És mibe került ez neki? Betlehem, Názá- ret, Golgota megfelelnek erre a kérdésre. Lássunk csak néhány részletet. Jézus engedelmesen vállalta értünk a megostoroztatást: nem a zsidót, hanem a rómait, melyben nem volt meghatározva az ütések száma; melyet kegyetlen, vad katonák hajtottak végre; mely a történeti följegyzések szerint sokszor az elítélt halálával végződött. Római polgáron, ha még oly nagy gonosztevő volt is, semmi körülmények közt nem volt szabad végrehajtani; ez egyszerűen nemzetgya- lázás lett volna! És amikor az Üdvözítő a sárga földig megalázva, végletekig agyonkínozva igazán kíméletre szorult volna, a vadkato- Jézus Szíve ünnepére: jön. 21. • P. Baják Mihály S.J. £ sze/rntet @tr$s, mint n tiniéi... (Én. é. 8,6.)
