A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
47 jénfüstöt? Jósé arcába szökött a vér, de nem szólt semmit. Türelmedühbe hozta a másikat:- Vagytaláncsakminket bolondítasz, he? Beszélj már, megkukul- tál?- Nem érdemied meg, hogy szóljak hozzád.-Nem-e? Fiúk, ez bigott kölyök, vigyázzatok rá! Megfenyeget a mennyei hatalmasságokkal!- Vagy ránk imádkozik egy tized rózsafüzért - szellemeskedett egyik cimbora.- 0, persze, rózsafüzért! Az biztos van nála. Add csak ide, barátom ! Jóséban valami hidegség futott végig. A levelek belső zsebében vannak s rózsafüzére a külsőben! Futni próbált, de elkapták. Valaki belekapott külső zsebébe ésvé- gigrepesztette. Rózsafüzére zizzenve hullott a földre. Egyszerre öten ugrottak rá, tépték, tiporták. Jósé szeme villámokat szórt:- Gazemberek, a Szent Szúz olvasóját... !- Hallgass, taknyos, mert...- Nem hallgatok - és nekik rontott, Nem nézett semmit, nem gondolkodott. Valami sötét keserűség megsokszorozta erejét és ütött, harapott, rúgott, ahogy csak tudott. Hirtelen éles, átfutó hideget érzett homlokán, aztán meleget, ami lassan csurgott lefelé. Odanyúlt. Vér volt. A többiek megtorpantak egy pillanatra. Jósé kihasználta az alkalmat, asuhancok gyűrűje közepén térdrerogyott, felszedegette a rózsafüzérszemeket, ajkához emelte, felállt, kitörölte szeméből a vért és végigmérte egyenkint a fiúkat. Azok megrökönyödve álltak.- Szent Szűz, bocsáss meg nekik! En helyettük és értük hu fiadnak vallom magam és megígérem, hogy mind az ötért külön-külön elmondom a fájdalmas olvasót. Majd oldalt ugrott, kisiklott a körből s mielőtt a többiek borgőzös fejükkel a valóságra ébredhettek volna, eltúht az utca másik oldalán. Zsebkendőjét vérző homlokára szorítva tartotta, mikor valaki megérintette jobbkarját. Ijedten nézett oda, azt hitte, utolérték. De csak
