A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
48 egy tizenkét-tizenhárom éves, toprongyos fiú fordult feléje.- Fiatalúr, én egy senki, na, hiszen látja, hogy senki vagyok, de meg kell mondanom, hogy áldja meg az Isten.- Köszönöm, de miért mondja ezt nekem?-Hát kinek mondjam? Nem merek másnak szólni, pedig el kell mondanom.- Bátran, kérem, mondja el!- De itt, itt nem lehet. Talán ahol nem túnik fel... Elmentek a lámpafénytől.- Pedró a nevem. - súgta fáradt hangon a rongyos ruhájú, de ez nem fontos.- En Jósé vagyok, szólt a fiú kezét nyújtva. Pedró félve emelte kezét;- KéremJ Ezt maguk nem szokták.- Mit nem?- Szívesek lenni a nyomorultakhoz. Jósét kellemetlenül érintették a szavak.- Igaza van, egyesek a magasabb osztályokból nagyot hibáztak, mikor nem törődtek eléggé az alsóbb társadalmi osztályokkal. De nem szabad általánosítani s én azt hiszem, ezentúl másként lesz. Ez a hivataloskodó hang tetszett a másiknak. Még inkább az a mozdulat, mellyel Jósé kezet szorított vele.- Azt akarom mondani, - kezdte - hogy én is másképp gondolom, csak ki akartam próbálni a fiatalurat. En ott voltam Carletben.- Carletben, a szömyú szentségtörés helyén?- Igen, öcsémmel az utcán csatangoltunk, mikor bevonultak a vörösök. Hallott róla már a fiatalúr?- Igen, de részleteket nem, mondja el gyorsan 1 A fiú fojtott hangon folytatta:- A templom felé mentek a katonák zeneszóval. Mi öcsémmel utánuk. Az ajtóban megfogott egy katona bennünket:- Gyerekek, akartok szórakozni? -kérdezte és behúzott bennünket. Ott a zenészek abbahagyták az indulót és a katonák a padoknak estek. Darabokra törték és a templomtérre szórtak mindent. Mi ketten ijedten lapultunk a falhoz. Kis idő múlva hordókat gurítottak át a kocsmából, aztán asszonyok is jöttek és azok is sokat ittak. A zenekart az oltárra állították. Aki nem fért el ott, azt a ledöntött szobrok helyére ültették. Táncdalokba kezdtek. A katonák táncoltak az asszonyokkal. Odasúgtam öcsémnek; Gyere, Miguel, még bajunk lehet. Csakhogy félt nagyon. Ijedős szegény. Talán észre is vettek volna. Maradtunk tehát. A katonák kurjongattak, ordítottak. (Folytatjuk)
