A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 5. szám

46

megragadta bátyja karját és haraggal kérdezte:- Kételkedni mersz hűségemben?- Nem, nem, csak tele a lelkem keserűséggel. Tudom, ki vagy. Az öcsém! Ha én mertem, te is mered!- Itt vannak a levelek. A címet nem írhatom rá, de elmondom. A minisztériumot tudod. Ha jobbkéz felől esik tőled, menj az épület végéig és kövesd a villanyos-síneket. Mellékutca nyílik balra. A húszas számú ház hátsó ajtaján zörgess. Egy ökölcsapással és négy gyors kopogással. Addig ismételd, mig ki nem nyílik az ajtó. A kapusnak csak ennyit mondj: Christus vincit! Bevezet majd egy szobába, ott add át az írást.- Jól van, Juan.- Megvárjalak?- Nem érdemes. Még elfognak. Siess vissza San Sebastianba. Ha sikerül átadnom, kár maradnod. Ha nem, úgyis...- Jósé, erre is gondolsz?- Nem akarok gondolni. Sikerülni fog! Megsegít - a Király!- Segítsen! Isten áldjon meg, Jósé! Menj te előbb, én majd követlek. - Ezzel elváltak.

Mikor Jósé az utcára ért, csendes volt minden. Szinte semmi mozgás a nagy városban, pedig kevesen alhattak... Az igazak, Krisztus üldözött hívei reszketve gondoltak a reggelre, a reggel rémséges meglepetéseire, a gonoszok pedig, a sátán hívei, terveket eszeltek ki vagy mulattak a lebujokban.

Már a minisztérium közelében volt, a másik oldalon. Át kellett hát mennie a széles utcán. A lámpa szemébe világított s mikor elfordította a fejét, az egyik utcából üvöltést és éneket hallott. Nem volt ideje kitérni. Diákok fordultak a főútra. Osztálytársai is voltak közöttük. Jól a szemébe húzta sapkáját, kezét zsebeibe süllyesztette és fütyülni kezdett, hogy ne ismerjék fel.-Hé, cimbora, egyedül, egyedül? - kiáltott rá valaki a zajos csoportból.- Gyere öregem, ha nincs pénzed, fizetünk - biztatta egy hang.

Nem tudott szabadulni. Ment velük. Észre sem vesznek rajta semmit, ha ott nincs Mánuel, a léha, örökké gyűlölködő Mánuel, akitő úgy törekszik már hetek óta megnyerni. De hiába! Szívesen van nagy kamaszok közt, most borgőzös szuszogással feléje fordul. Vérágas, bamba szemei megmerevedtek, amint felröhög;- Barátocskám, hahaha, fiúk, remek, ha tudnátok, ki van közietek?- Mi ütött beléd? Ki volna?- Csak tudnátok, milyen szépen tud ez a Jósé imádkozni? Valósággal tolakodott a ministrálásért... Kis öregem, te is meguntad a töm-