A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
45 (5. folytatás) CSÁK LÁSZLÓ VÉR ÉS LÁNG KÖZÖTT Regény a spanyol forradalom idejéből Sárbatiport rózsafüzér... A falióra egyhangú ütésekkel kongatott kilencet. S felelet nem jött rá. Néhány héttel előbb ilyen tájban megszólalt a "BuenSuccesso" templom finom hangú harangja, hangját átvette Sz. Ferenc temploma s a többi mind, a többi negyven, melyekben nincs most már harang és soknak tornya sincs és sokban Isten dicsérete helyett tánc- mulatsággal kísértik Istent. A család nyugodni tért. Beszélni csak fájdalmakról lehetett úgyis; és ha beszélgetnek, kit tudja, nem fognak-e rájuk összeesküvést. Gondolatban mindnyájan Jüannal voltak, aki most, talán épp most kerül veszélybe. Jósé kis külön-szobájába ment, ledobta felső kabátját, fiókjából elővette szép, kicsit repedezett Jézus Szívé-képét és elmondta az esti imát. Röviden, áhítattal, forrón, mint szokta. Aztán az ágy szélére ült. De nem tudott még lefeküdni. Merengéséből nyikorgás riasztotta fel. A kilincsre nézett. Nyüt az ajtó és Juan lépett be a szobába.- Juan, édes bátyám, megjöttél?- Meg, Jósé, de csak hozzád. Maradj csendben. Valami fontosat akarok mondani. Az utcán, úgy látszik, felismert valaki, de sikerült félrevezetnem. Az iratokat azonban nem vihetem tovább. Megint egy megbízás. Ügyesnek tartanak. Most azonban; Jósé, ha vállalnád...- Éjjel? Hová?- Hány éves vagy, Jósé?- Miért kérded és miért nézel ilyen furcsán reám? Nem tudod, hogy tizenöt?- Tudom, de tőled akarom hallani. Egy tizenötéves fiú, ha kommunista, oltárokat tör össze. Egy tizenötéves fiú, ha katolikus, ne merne Uráért veszélybe menni? Jósé tüzes, spanyol vére fellobbant. Szemében kigyúlt egy láng,
