A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
41 asztónak látszott a keleti keresztények szemében. Ráadásul Európa abban az időben a barbár népek Európája volt, Bizánc viszont a civilizáció legfelsőbb fokát jelentette. Az előretörő Izlám ellen a császárok keresték ugyan az egyesülést Rómával, de ezt elsősorban politikai indítékokból tették. A testvér gyilkossággá fajult negyedik keresztesháború, a keleti latin birodalom megalakításával, természetesen nem sokat használt a kibékülés gondolatának, hanem még inkább elkeserítette a keletieket s még gyanakvóbbakká tette őket Nyugat iránt. Ezért nem volt tartós a firenzei zsinat egyessége. S Bizánccal együtt csaknem egész Kelet-Európa és Oroszország elkülönült az Apostoli Szentszéktől. II. Az egység legfőbb a leadó I ya. A hitbeli tanokat illetően nincsenek áthidalhatatlannak látszó különbségek. Ezek nagy része pedig inkább előítéletből fakad s így az igazság őszinte keresése, továbbá a testvéri szeretet mind megszüntetheti. Miért nem jutottak hát egységre ■ Mi választja el a keletieket a katolikus Egyháztól? Elsősorban lélektani okok. Az egység legfőbb akadálya a szakadás hosszú időtartamának ténye. A nyugati és keleti Egyház csaknem ezer éve különváltan él. Minden kapcsolat s őszinte szeretet hiányában, egymástól teljesen elhidegülten nagyon megszokták már a különélést. Márpedig semmi sem rosszabb egy ilyen hosszantartó, mélyen begyökerezett megszokásnál. Az egységben eltöltött első évezredet már szinte feledés borítja. Aztán meg azokban a századokban a római püspök nem is volt rájuk nagy hatással, nem éreztette velük annyira jogi hatalmát, mint Krisztus egész Egyházának látható feje. A keleti kereszténység múltját kutatva azt látjuk, hogy a szakadásig nem sokszor avatkozott egyházi ügyeikbe a pápa: annál inkább beleszóltak viszont a helyi zsinatok, később a pátriárkák. Így Keleten a keresztény élte a maga életét s nem volt tudatában annak a szoros kapcsolatnak, mely egyházát a római' püspökhöz fűzte, akinek primátusát egyébként maga is vallotta. A hosszú századok leforgása alatt a keleti kereszténység lassan kialakította sajátos, külön lelkiségét, hitbeli és egyházkormányzati hagyományait. Bámulatraméltó lelki hagyatékra tett szert:, saját szertartásai, nyelvezete, szentatyái, szentkép-festészete, egyházművészete, kultúrája és intézményei vannak s mindez teljesen megfelel a keleti lélek igényeinek, de ugyanakkor merőben idegen a latin nyugat számára. Mindezzel együtt jár az előítéletek kialakulása
