A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
1 és a liturgia elvi kérdéseivel foglalkozó enciklikájának tanítását, hanem egyes pontokban ezt a tanítást tovább is fejleszti. Hittudományi szempontból különösen nagyjelentőségű a zsinat azon megállapítása, amellyel a liturgiának Krisztus megváltási művében mint "ősalap- szentséghezMés az Egyházhoz mint "általános" szentséghez való belső kapcsolatát határozza meg. Továbbá a zsinat kiemeli a liturgia kettős hatókörét: általa folyik az Egyház hivatalos, közösségi istentisztelete és általa valósul meg az ember istenszándékolta megszentelése. A LITURGIA dogmatikai alapjainak ezen meghatározása után a zsinat a liturgia reformjára vonatkozó javaslatok első fejezetében azt fejti ki, hogy miként kell a keresztény népet a liturgikus élet kegyelmet árasztó áramába bekapcsolni ill. hogy a papság körében, főként pedig az egyházi tudományok között miként kell a liturgia mélységeit feltárni, szépségeit megmutatni. A ZSINAT által már globális szavazással is jóváhagyott első fejezetben igen tekintélyes helyet foglalnak el azok az elvek, amelyek szerint a következő években a liturgia reformját majd meg kell valósítani. A javaslat köteg gyakorlati szempontból legfontosabb részéhez jutottunk. A zsinat a reformelvek fölsorolása előtt rámutat arra, hogy ezeket az elveket egy általános elvi meggondolás ihleti. Ha a liturgia jelképes cselekményekből áll és ha ezeknek a szimbólumoknak az a rendeltetésük, hogy a kegyelmi élet nagy valóságait szemléletes módon mutassák meg a keresztény embernek, úgy e szimbólumoknak csakugyan olyanoknak kell lenniök, hogy azok jelentését mindenki fel tudja fogni. A hívő számára a liturgia csak úgy lesz a kegyelmi élet eszközlője, ha a szertartások imáit, mozdulatait, színeit mindenki megérti. Tehát a liturgia reformját úgy kell megvalósítani, hogy a hívek nagy tömege a szentmisének, a szentségek kiszolgáltatásának és más liturgiái cselekményeknek a szertartásait megértse és így a liturgiával életközelségbe kerüljön. DE KIRE HÁRUL E REFORM NAGY FELADATA? A liturgia reformját illetően is a legfelsőbb illetékes hatóság mindig a Szentszék lesz. A zsinat ezen elv hangsúlyozása mellett kiemeli, hogy helyi viszonylatban a megyésfőpásztor illetékes a kérdésben. Azonban a zsinat gyakorlatilag a liturgia reformjának megvalósítását az egyes országok püspöki karára bízza. Igen fontos ez a határozat, mert benne kapott jóváhagyást először a világegyház főpásztorainak azon igénye, hogy a Szentszék nagyobb önállóságot adjon a helyi főpásztoroknak. Sok országban a megyésfőpásztorok még nem 21
