A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
22 tömörültek püspök-kari szervezetbe, ezekben az országokban a liturgia reformját tartományi zsinatok, vagy tartományi püspöki tanácskozások indíthatják el. A LITURGIA reformját úgy kell megvalósítani, hogy teljesen érvényre jussona liturgia közösségi j e 11 ege. A liturgikus cselekményben papnak, ministránsnak, felolvasónak, magyarázónak, énekesnek, mindegyiknek megvan a maga pontosan meghatározott helye, de a liturgiából a népnek sem szabad hiányoznia. A híveknek is be kell kapcsolódniuk a liturgikus cselekménybe azzal, hogy a pap imáira válaszolnak, vele együtt imádkoznak, énekelnek stb. A zsinat igen demokratikus módon hangsúlyozza, hogy a liturgiában csak a világi hatóságokkal szemben lehet helye bizonyos megkülönböztetésnek, különben a liturgiából a személyválogatásnak még az árnyékát is számúzni kell. Tehát ki kell küszöbölni a többi között az esküvők és temetések osztályozását. A templomban, legyen szó egyszerűemberről, vagy iskolázottról, szegényről vagy gazdagról, mindenkivel egyenlő módon kell bánni. A LITURGIA reformjára vonatkozó zsinati konstitució első fejeze- ténekkövetkezőpontjaibanazsinatazt foglalja össze, hogy lelkipásztori és nevelői szempontból mint kell a liturgia reformját megvalósítani. Először is úgy kell a szertartásokat leegyszerűsíteni, hogy azokat az egyszerűhívő is megértse, másodszor a liturgikus cselekmények szentírási olvasmányait úgy kell összeválogatni, hogy ezekben az olvasmányokban a kinyilatkoztató Isten tanításának egésze benne legyen. A zsinat e helyen is sürgeti, hogy a liturgikus szent- írási olvasmányok értelmét a pap a népnek fejtse ki és rendszeres tanítói munkával a népnek a liturgia szépségeit mutassa meg. Ilyen lelkipásztori követelmények mérlegelése során jutott a zsinat a liturgia nyelvének problémájához. A liturgia reformjára vonatkozó zsinati konstitució első fejezetének 26. pontjában a liturgia nyelvére vonatkozólag a következőket találjuk: a latin szertartásban, azaz a római-katolikus liturgiában a latin marad meg továbbra is hivatalos nyelvként, kivéve azokat a területeket, amelyeken különleges jog alapján más liturgikus nyelv használatos. Itt azonnal fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezzel a záradékkal a zsinat a liturgikus nyelv megváltoztatásának igénye számára is szélesre tárta a kaput. De a zsinat azt is meghatározza, hogy kinek kell majd a nyelv kérdésében, közelebbről a honi nyelv liturgikus használatának fokát illetően döntenie. A reformot ezen a területen is a püspöki karnak kell az egyes országokban előkészítenie, kipróbálnia és rögzítenie, miután a reformot a Szentszék
