A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
18 éves múltra visszatekintő európai egyházak hívőseregét kell a liturgikus életbe bekapcsolni, hanem a kínai, a maláj, a mongol, az óceániai, az indiai, az arab, a néger egyházak ifjú hívőserege is igényt tarthat joggal arra, hogy az egész emberiségnek adott isteni tanítást saját fogalmi világának megfelelően ismerje meg, a népek és nemzetek fölötti egyetemes kereszténység misztériumait a sajátkultúrha- gyományának kifejezési formáin keresztül ünnepelje. A nyugati kereszténység pl. a gyász színének a feketét tekinti, de a kínai ember fehérbe öltözik, amikor gyászol. Az olasz, a spanyol, a portugál csókot hint az általa nagyon tisztelt Madonna-szobor felé, de a távolkeleti ember zavarba jön, talán el is pirul, amikor ezt a gesztust látja. A római Szent Péter bazilikában Palestrina nagyszerei polifóniája kíséri a pápai szertartásokat, az ethióp egyház azonban szívesebben szólaltatja meg nagymiséje alatt a törzsfőnökök dobjait. Hogy pl. ez a dobszó mennyire kifejező tud lenni, erre elég idéznünk a zsinat véleményét. A zsinati murikaülések előtti szokásos misét az egyik nap az ethiópiai katolikusok főpásztora mondta éspedig kopt szertartás szerint. A mise után - a mise ugyanis csendes mise volt - ugyancsak a szokásnak megfelelően ünnepélyes körmenettel vitték az evangéliumos könyvet a zsinati oltárhoz, hogy azon, mint trónuson, elhelyezzék. Nos, ennek az ünnepélyes körmenetnek a muzsikáját az ethióp dobok adták. Annyi méltósággal, áhítattal tudták kifejezésre juttatni a keresztény léleknek Isten Evangéliuma, "örömhíre" iránti tiszteletét, hogy a több mint 2000 zsinati atya dörgő tapssal zárta az ethióp dobok akkordját. Mondjuk: tapssal, mert pl. a déleurópai hívő még nagypénteken is, még könnytől ázó arccal is megtapsolja a Krisztus haláltusáját idéző hitszónokot, mert számára a taps az érzelmek kifejezésének, kitörésének legspontánabb módja. Pedig másutt pl. Magyarországon is a templomi tapsot profanizálásnak, ha nem éppen szentségtörésnek tekintik. HOGYAN LEGYEN A LITURGIA MINDEN KOR, MINDEN FAJTA, MINDEN SZÍN, MINDEN KULTÚRA HITÉLETÉNEK HORDOZÓJA? Erre a kérdésre kellett a második Vatikáni Zsinat atyáinak válasz ölni ok. A második Vatikáni Zsinaton megjelent több mint 2000 főpásztor a zsinat 15 munkaülésén vizsgálta felül a liturgia reformjára vonatkozó javaslatokat. 329 zsinati atya szólt hozzá e javaslatokhoz, de szinte ugyanennyien írásban közölték észrevételeiket a zsinati főtitkársággal. így a zsinaton belül a pápa által megszervezett liturgiái bizottságnak összesen 625 észrevétel szerint kellett ill. kell a liturgiái javaslatokat átdolgozni. Ne gondoljuk azonban azt, hogy az ész-
