A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
16 P. Orbán Miklós S.J., Róma A VILÁGEGYHAZ főpásztorainak 21. általános tanácskozását, a második Vatikáni Zsinatot, mint egyetemes zsinatot, dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, XXIII. János pápa kifejezetten az Egyház lelkipásztori tevékenységének felfrissítésére hívta össze. Hogy a zsinat ezen lelkipásztori jellegét kidomborítsa, a Szentatya a liturgia reformjára vonatkozó javaslatokat tűzte elsőnek a zsinati tanácskozások napirendjére. Olyan témával kezdte meg munkáját a zsinat, amely téma a főpásztorok részéről igen élénk érdeklődésre talált már a zsinat előkészítése alkalmával is. 1959 tavaszán, miután a pápa nyilvánosságra hozta a zsinat összehívására vonatkozó eltökélt szándékát, a szentszék szétküldte kérdőívét az egyetemes Egyház főpásztoraihoz, a pátriárkákhoz, érsekekhez, püspökökhöz, apátokhoz, prelátusokhoz, a missziós vidékek fő- pásztoraihoz, az apostoli helynökökhöz és prefektusokhoz, de egyben a szerzetesrendek legfőbb elöljáróihoz a kormányzó apátokhoz, rendfőnökökhöz is. Tehát az egész Egyház valamennyifőpásztora jelezhette, hogy milyen időszerű valláserkölcsi és lelkipásztori problémákat kellene a zsinatnak megvitatnia. A Rómába befutott hatalmas anyagban igen tekintélyes részt alkotott a liturgia reformjára vonatkozó nagyszámú kérés és javaslat. A ZSINAT távolabbi előkészítése idején a liturgia reformját sürgetőelőterjesztéseket is először a részletkérdéseknek megfelelően csoportosították, katalogizálták és bizonyos értelemben már ekkor meg is rostálták. Csak olyan javaslatok kerülhettek a szakértők és az előkészítő bizottság elé, amely javaslatok joggal számíthattak pápai jóváhagyásra. Ugyanis az egyetemes Egyház legfőbb papjának, tanítójának és törvényhozójának a pápának kizárólagos joga meghatározni, hogy az egyetemes zsinat milyen kérdésekkel foglalkozzék. Az így rendszerezett és már jól megszűrt anyagot kezdték tanulmányoznia
