A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
3 Lelkünk is tudja útját, szüntelenül szomjazza a múlhatatlan, válto- zandóságnak ki nem tett örök életet. Az örök jót, az örök ajándékot, magát az Istent. A halhatatlant, a változhatatlant. Jól tesszük, ha megállunk egy pillanatra, magunkba mélyedünk és igyekszünk megérteni önmagunkat. Ha tudomásul vesszük testi életkörülményeink múlandóságát és lelkünk örök igényét. Ha Istenhez fordulunk a változó anyagi világban. Istenhez, a változhatatlan örök jóhoz. HA VALLÁSOS életet akarunk élni, akkor szükséges, hogy ismerjük vallásunkat. Lehet-e építeni házat, hanem ismerjük az építés törvényeit? Amikor hosszú autóút előtt állunk, kezünkbe vesszük a térképet, keresve a megfelelő utakat, melyek célunkhoz visznek. Ha i- degen országba készülünk, olvasunk, érdeklődünk, mert a lehető legtöbbet akarjuk látni, megismerni. Ha tudni akarjuk hazánk, Európa, az emberiség történelmét, hosszú tanulmányutakat kell végeznünk azok vezetésével, akik szakértők a történelemben. Vallásunkat is tudnunk kell és minél jobban ismerjük, annál biztosabban mozgunk ebben az ismeretkörben. De nemcsak a kényszer és kötelességtudat kell, hogy hajtson, de a vágy is. Ha szeretjük Istent, ha helyesen szeretjük önmagunkat, ha szeretjük felebarátainkat, szomjas vágy hajt bennünket, minél többet tudni Istenről, az ő országáról. A tudás még nem hit. A hit kegyelem. Imádsággal kell átitatnunk vallásos tudásunkat. Hitnekkell áthatnia ismereteinket. Ahogy a nap behatol és megtermékenyíti a földbeszórt magokat, úgy kell a hit kegyelmének áthatnia ismeretünk talajába hullott tudásunk magjait. A hittel áthatott vallási ismeretek azután cselekvőkészségünkben segíteni fognak. A hit ismerete ugyanis nem lehet elvont, magtalan ismeret. Életté kell válnia bennünk és életünkből a cselekvés, a gyakorlati megvalósítás útjára kell lépnie. Ahogy Sz. Jakab írja levelében (1, 22-28): "Legyetek megvalósítói az igének, s ne csak hallgatói, különben önmagatokat csal iátok meg ..."
