A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
2 a földi életben keresünk. Pedig az igazság az, hogy vándorok vagyunk, akik továbblépünk a halál kapuján keresztül az örök életbe. Azért kaptuk az életet a földön, hogy örök célunkat elérjük az örökkévalóságban. HÚSVÉT UTÁNI 4. VASÁRNAP A VÁLTOZATLAN AMIKOR a Második Isteni Személy emberré lett, magára vette a változandóság ruháját, a testet. Feltámadásával a változatlanságba öltözött s többé már nincs alávetve a földi élet múlandó törvényeinek* Ránk is ez az élet vár, ha már bejártuk földi utainkat s miután a föld is, az emberiség múlandó lakóhelye megsemmisül, hogy az ö- rökkévalóság uralkodjon minden élőn. Feltámadt testünk Krisztus feltámadt testéhez lesz hasonló; változatlan. Erre hívja fel híveinek figyelmét Sz. Jakab apostol, mikor így ír nekik (1,17-21): "Fölülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincsen változás, sem árnyéka a váltó- zandóságnak ...” Földi életünk ideiglenességének legfőbb bizonyítéka a bennünk és körülöttünk végbemenő szüntelen változás. A földet magát is Istenaz időben teremtette. A föld is alakult, formálódott s lassan kihűl, befejezi ideiglenes küldetését. Mi magunk is az időben születtünk. Azzal, hogy a világra jöttünk, már meg is váltottuk jegyünket a temetőbe. Testünk annyi gond és figyelem között is szüntelenül veszélynek van kitéve. Anyánk karjától, utolsó kórházi betegségünkig, mindig bizonytalanságban fejlődik, kopik és pusztul. Szinte érthetetlen, menynyire nem látjuk, mikor körülöttünk annyi az éhség, hontalanság, testi baj, kórház és temető, hogy a halál testvérei vagyunk. Még örök lelkünk is állandóan szenved alakuló, széteső anyagi életünk változásai között* Testünk tudja sorsát és útját; halad a szétporladás felé.
