A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 5. szám

CSER LÁSZLÓ S.J.

A LÉLEK ÉLETE- Elméi kedések a vasárnapi Szentleckékró'l. A VÁNDORÚT

ISTEN ősszüleinkre bízta a földet azzal a meghagyással, hogy vegyék hatalmukba. S ha ma körülnézünk, ijedten vesszük észre, hogy életünk szinte túl gyors irama csak kényelmünket szolgálja. A közlekedési eszközök, lakásaink, azok felszerelése, a föld gyümölcseinek termelése, tárolása, szállítása, a mély olajának és érceinek alkalmazása valóságos méhkassá tette a földet, ahol minden törekvés a nagyobb jólétet, a biztosabb egészségi viszonyokat, a testi jólétet: egyszóval testi életünk minél maradandóbb és biztosabb körülményeit szolgálják. Mindez jó, hiszen Isten hatalmunkba adta a földet összes természeti erőivel. Mégis, egyre jobban érezzük, hogy emberi életünkben egyre sürgetőbben jelentkezik a hiányérzés, egyre hontalanabbak leszünk a földön. Belső nyugtalanságok, háborúk veszélye és ténye, egyéni életünk bizonytalansága arra utalnak, hogy nincs végső és maradandó lakásunk a földön. A legnagyobb jólétben is elér bennünket a betegség és a halál ellen nincs orvosság.. Sz. Péter apostol intelme ma is éppenúgy érvényes, mint az ő korában (2,11-19):

"... mint vándorokat és hontalanokat intelek titeket: tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek ..."

Vigyáznunk kell és nap-nap után vissza kell térnünk önmagunkhoz, megvizsgálva értékelésünket. Míg testünk gondja után loholunk, nem sorvad-e el a lelkünk? Mi a fontosabb számunkra: földi kényelmünk keresése, vagy örök életünk munkálása? Csak ha lelkünk irányítja gondolatainkat és cselekedeteinket teremtünk magunkban, körülöttünk és az egész földön harmóniát. Ha testünk mindenben önmagát keresi és szolgáltatja velünk, akkor ez jele, hogy maradandó, végső lakást

HU SVET UTÁNI 3. VASARNAP