A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
46 (4. föl ytatás) CSÁK IÁSZIÓ VÉR ÉS LÁNG KÖZÖTT Regény a spanyol forradalom idejéből Kopogtak. Posada atya gyorsan keresztelt vetett és kinyitotta az ajtót - Jósé előtt.- Jósé? - Igen, atyám. Heti gyónásomat szeretném elvégezni.- Ja ügyi Tessék, fiam.- Meg aztán szeretnék egyet-mást megbeszélni.- Szívesen, foglalj helyet. Úgyis kérdezni akartam: semmi baj sem történt nálatok?- Nem, atyám, csak apa nagyon zárkózott és mindig tanácskozni jár.- A fehérek ügye elég jól áll, édesapádnak biztos nem kis része van benne!- Azt nem tudom, de engem ügy aggaszt valami! Az osztályban is a fiúk, hogy beszélnek...- Próbáljatok valamit ti is! Most, Jósé, most van alkalom.- Igen, de olyan vadak és hiába minden beszéd! Az utcákon is! Én nem értem, hogy tudnak így megvadulni az emberek.- Fiam, különb dolgok is következnek még. Vak, aki nem látja. Nem telik el sok idő és lángba fog borulni minden. Megborzasztott bennünket tegnap néhány égő ház. Mi lesz, ha égni fog egész Madrid? A vidéki városok is mind! A falvak is!- Atyám!- De ne hidd, fiam, hogy csak egyféle láng van. Felperzselődik majd sok érték, emlék, kincs. De ez nem minden! Tűk ég a lelkekben is! Es fiam, megérted: nem Jézus lobogó tüze... ő tüzet hozott a földre; a szeretetét, s azt akarja; égjen... De elfojtják az Ő tüzét és más láng lobog!- Más láng?- Az! Amely, ha ellep minket... Miért tiporják Krisztus fehér testét lábbal? Nem hiszik? Hát akkor miért nem hagyják? Miért kell kardélre hányni Egyházunk szolgáit? Mert Rá emlékeztetnek! Miért van útban most már minden templom? Mert ott Hozzá lehet szólni .
