A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
47 Nézd, fiam, ez itt egy könyv: breviárium. Ma ebből imádkoztam, úgy, ahogy az Egyház előírja. Holnap Keresztelő Sz. János fejvételének ünnepe lesz s eszembe jutott sok minden. Látod, valamikor egy ember járt a földön. Hirdette, hogy jönni fog egy másik ember, aki után évezredek sóhajtoztak. És eljött 0, az Isten egyszülött Fia... Jósé, szereted-e Ót nagyon?- Igyekszem, Atyám.- Gondolkozzál el róla, milyen lehetett O. Tudod, mikor ott Názá- retben fiatalon - tán annyi idős lehetett, mint te - dolgozott és tüzes nap égette szép, ifjú arcát... És járta a kis házakat, kezében mérőzsinórral és megbeszélte, milyen hosszú, milyen szilvágyat kell majd összeácsolnia. Érted, az Isten itt, közöttünk! Fiú, mint ti! Te és osztálytársaid! Ő megmutatja, milyennek kell lennetek. S fiam, kire hallgattok ti, ifjúság?Nem te, de a többiek. Tanárotok vagyok, látok sok mindent. Beszélek élesszem#emberekkel... A te korosztályod jó része a sátán karjába dobta magát.- Atyám!- Miért járnak úgy Moszkva megbizottainak előadásaira? Hogy beszélnek Istenről? Az élet legszentebb titkait hogy besározzák, hisz tudod te is! Pedig szeretnetek kellene Ot! Emlékszel a Hegyi beszédére? Nemrég szó volt róla. És a példái! Tanításai, nagy csodái! Jósé, ha olvasom a Szentírást, én arra gondolok, hogyha ti mind, mind olvasnátok, nem kellene félni semmit. Az a láng megállna. Nem ismeritek Ót! Es nem szeretitek... Csend lett. Az igazság súlya ránehezedett mindkettőjük lelkére. Aztán a pap folytatta. Már nem Josének beszélt, inkább magának...- Nem szeretjük Őt. Messze vagyunk... Pedig Ő nem így akarta! A vér a keresztfáról nem folyt el... Testét itthagyta, bár az égbe szállt... És getszemáni vértusáját nekünk hagyta örökségül... Az ostoroztatást is, a töviskoronát is, a gúnypalástot is... De a feltámadást is nekünk hagyta örökségbe... ! Hirtelen felrezzent. Szeme tüzelt és Jósé közelebb hajolt, hogy megértse suttogó szavait:- Élete nincs befejezve. Vége csak akkor lesz, ha megreped az égboltozat és angyalharsonák az ítéletet hirdetik. Akkor majd újra eljön, hogy ítélkezzen eleveneken és holtakon. Addigra be kell fejeznünk életét; nekünk! Küzdelmeit a feltörő gonosz ellen, munkáját a jóért, imádatát az Atya iránt, htf Isten-szolgálatát, erényeit, örömeit, küzdelmeit, mindenben úgy kell követnünk, ahogy O megmutatta..
