A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
37 JEGYZETEK AZ ÉLETRŐL Ha vannak véletlenek, akkor az élet csupa véletlenből rakodik össze. Hétfőn azon vettem magamat észre, hogy egy tüdőszanatóriumban vagyok. Egy fölszólítás hozott ide: a kórház lelkésze megkért, hogy helyettesítsem egy hétig. A szanatórium csaknem Brooklyn-hoz tapad és köröskörül sokemeletes bérházak tömege veszi körül. Első körutamon a Szent Antal-apácák hűségesen végigkísértek. Mikor lent járunk a szanatórium klinikai folyosóján, mögöttem valaki megszólal magyarul. Nemcsak magyar orvos, de kiderül, hogy földiek is vagyunk és a közelség akkora, hogy ennél nagyobbat ebben a pillanatban gondolni sem lehet: a doktor azt állítja, hogy nővéremet sokszor megtáncoltatta a szekszárdi bálokon. Vele megyünk Bronxba, egy aggmenházba, ahol betegei vannak. A gyönyörű, kívül krém, belül vörös bőrüléses sportkocsi zajtalanul suhan és mikor a Hudson-folyó alattunk hömpölyög, egyszerre megérzem ezt az egyre gyakrabban ismétlődő ütést valahol az öntudatom közepén.- Víz! - kiáltok fel, mint egy gyerek és alig bírok magammal. A földet több mint hetvenöt százalékban víz borítja, emberi testünk is ilyen arányban víz. Van ennek az aránynak köze egymáshoz? A földet borító víznek és az emberi test legnagyobb mennyiségű a- lapanyagának? Vagy csak a forró nap, a tikkasztó és nedves hőség okozza? Míg orvos barátom bent a betegével foglalkozik, kiülök egy fa alá az árnyékba és bámulom a Hudson-folyót. Egyszerre úgy tűnik, hogy a víz összeszűkül és életem visszafut egészen gyerekkoromig. Talán a legnagyobb élményem az a kis sáros folyó volt szülőfalum határában, ahova öt-hat éves koromban kis Cser László S.J.
