A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
38 pajtásaimmal kiszökdüstünk minden szülői tilalom ellenére és gyakoroltunk úszni "békamódra". Aztán a pécsi Hús Intézet fehércsempés uszodáját látom kék vizével és rugalmas trambulinjával, ahol műugrást és szabályos ú- szást tanultunk. Aztán a Balatont, kamaszéveim legforróbb szerelmét ott Füreden és Tihanynál és Almádiban és Siófokon. A Balaton! Egy pillanatra mintha szúrást éreznék a szívem körül. Ha csak a Balaton lenne Magyarország, akkor is, vannak pillanatok, mikor az ember szinte belehal a honvágyba. Elszorul a torkom és nem engedem, hogy a hangos szó is feltörjön a lezárt mélységekből. Aztán a Dunát látom Pest és Buda között, ahogy hömpölyög. A sirályok szinte arcon legyintenek, ó nem, csak a Hudson felől egy könnyű szél-hullám. Es már Dunakeszinél úszom át a Dunát egy barátommal, aki felém sandít mert bennem a bizalma, ha a víz közepe felé az áradat erősödése bizonytalanná teszi. És már Szegeden vágtat az emlékezésem Tápén túl, a gátak alatt, ahol a Tisza kanyarog és mi benne lubickolunk sárgán mint a homokos víz. És egyszerre szemembe villan az Adria kéken, szikrázón, ahogy a hegyekről lefut velünk a vonat. És látok újra minden napkeltét és minden naplementét a Csendes Óceánon, Port Saidi arab arcokkal. Adennél, a szikrázó és forró homok között. A Szuezi csatornán úszik óvatosan hajónk... És Colombo partjait nyalja már az Óceán, hogy aztán Bombay kikötőjében megjátssza a világ legszebb vízi szín-kiállítását. És most ott úszom a Shanghai kanálisokban. Már ott Wuhu alatt, a csodálatos Jangcekiangban, ahol bivalyok hevernek a parti sekély vízben és dsunkák húznak el mellettem. Ó mennyi vízi emlékl Most a Pan American repülőjéről nézem, tizennégyezer láb magasból, a csillogó Óceánt. Mennyire más mint a Sárga Tenger volt egy hónappal ezelőtt a kis norvég hajóról nézve! És ez itt már a San Franciscoi "Arany-híd". És két héttel később Kanadában, Torontónál az Ontario. Már a Niagara zuhanását hallom és szememen át szédülést érzek, ahogy az Erie tó lezuhan a kő- szirtekről az Ontárióba. Igen, az Erie majdnem olyan mint a Balaton. Körülbelül annyi
