A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
29 tés. Apja mindig szidta, hogy nem engedi magához a legényeket, nem értette meg micsoda lány az, akinek nem kell a legény. Anyja meg azért rágta szüntelen, hogy nem érdekli a falusi asz- szonyok munkája. Nem értette, hogy lehet egész nap varrni, kézimunkázni, olvasni. Nem űri lánynak szültelek én téged - mondogatta. Ha a városba akart menni, nem értették, hogy minek annyit a városba lófrálni. Ha ruhát szabott magának, nem értették, hogy micsoda féle maskara lehet az. Ha a tanító kisasszonyhoz ment, nem értették, hogy mi beszélni valója lehet Julisnak vele. Pedig a tanító kisasszony sem értette meg, hogy miért nem jár iskolába a Julis, mikor természete is, meg tehetsége is arra hívja... A lányok nem értették meg. Azoknak a legény kellett, meg a tánc, meg a cifra ruha... ő meg nem értette meg őket. A legények nem értették meg, hogy miért húzódik vissza, mikor olyan szemrevaló lány. A legélesebb szemű legény sem találhatott semmi kivetni valót rajta. 0 meg nem értette meg a legényeket, hogy mi érdekeset találnak őrajta... A végén ez a sok érthetetlenség annyira összegabalyodott benne, hogy elkeseredésében olyat tett, ami egész Lőcsfalut jó kis időre kizökkentette a tengelyéből. Annyi biztos, hogy a sok meg-nem-értés kibillentette Julis lelkét az egyensúlyból. Nagy gondja volt a lőcsfalvi papnak, hogy is zökkentse vissza megint úgy, hogy ha megint meg nem értik Julist, újra baj ne legyen belőle. Már pedig ezek után egész biztos, hogy még úgysem fogják megérteni, mint eddig. Az első menetet megnyerte a lőcsfalvi pap, mert ő végre megértette a Julist. Aminek Julis nagyon örült, annyira, hogy még sírt is miatta... Azon törte most a lőcsfalvi pap a fejét, mit is tegyen, vagy mondjon a Julisnak olyat, hogy többé soha tönkre ne menjen abba, hogy őt nem értik meg... Kérte is a Szent Lélek Isten segítségét. De jóidéig a segítség nem érkezett meg és semmi jó gondolatot nem talált a fejében... Végre azonban elérkezett, mint a szélvész. Megjött a nagy mondanivaló. Szaladt is rögtön Julisékhoz, míg el nem repül a fejéből. Leült mellé a kert végibe. Ott hervadozott Julis a nagy fa árnyékában. Azt mondja neki: Te Julis, én megértelek téged. Tudom, hogy milyen nagy dolog a megértés. Hogy mennyire tud fájni az embernek, ha meg nem értik, ha mindig csak félreértik... Tudom én, hogy apádtól, anyádtól, tanítódtól megértést vársz.. .De mondd meg nekem Julis: Megérted te saját magadat?!
