A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-04-01 / 4. szám

_

28

Bakár Juliigf

gmkiige/M f&/éja

Gyönyörű tavasz borult Lőcsfalura. Minden zöldéit, virágzott, dalolt, élt. Még aki meg is unta életét a tél alatt, most visszalopód- zot^ belé az életkedv. De nem Bakár Julisba. Épp most kapaszkodik fel a dombon a ló'csfalvi pap a Bakárék háza felé. Szegény Julist most vágták le a kötélről a ház hátánál. A láptó legvégére akasztotta magát, de idejében észrevették.

Senki sem tudt.a megérteni, hogy épp ilyen tavaszi napsütésben, miért akarja valaki eldobni magától az életet? Mindene megvolt. Annyi igaz, hogy olyan magánakvaló lányka volt. Nem volt senki barátnője. Bálba nem járt, sem a fonóba. Nótázni csak magában nó- tázgatott, pedig olyan hangja volt, mint egy fülemilének. Varroga- tott, hímezgetett, kötögetett, sokat járt ’volt tanítónőjéhez, meg könyveket olvasgatott. Mert azt nagyon szerette. Nem is volt sem a faluban, sem a környékbeli falvakban olyan könyv, amit ki ne olvasott volna. Most, hogy a hír szétszaladt, mondták is, hogy tán az a sok könyv ment az agyára szegénynek.

Nagy szóbeszéd volt erről a faluban. Mindenki találgatta, hogy miért is tette a Julis? Most hogy látták a papot Bakárék felé kapaszkodni, minden ajtóban, ablakban fejek lógtak... kíváncsi szemek és arcok... Lesték a papot, hogy ha valaki, hát ő most kitudja az okát.

De tőle ugyan senki meg nem tudta. Csak a naplójában találjuk nyomát, mert ez elég nagy eset volt akkoriban Lőcsfalván. Fel is használjuk most a naplót, hogy belőle a Bakár Julis titkát kitudjuk.

Ahogy a naplóból ki lehet sillabizálni, röviden ez volt a Julis titka:

Minek éljek, mikor engem senki sem tud megérteni. Sem apám, sem anyám, sem a többiek.

Hát ilyen fontos volt Bakár Julisnak, hogy őt mindenki megértse, különben az egész élet nem ér hajítófát sem.

A lőcsfalvi paptól azt is megtudjuk, miben áll ez a meg-nem-ér-