A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
18 elnöke, "Testvéreim Krisztusban" megszólítással kezdte köszöntő beszédét és mindjárt első szavaival kiemelte, hogy a különböző egyház híveit a keresztség szentségében nyert kegyelem sokkal jobban összeköti egymással, semhogy ezt a kapcsolatot bármilyen különbség szét tudná választani. A jezsuita bíboros hangsúlyozta, hogy a kegyelemnek ez a közössége, a Krisztusban való testvériség ténye, a keresztény egyházakban mindenfelé egyre tudatosabb lesz. Ez az emelkedett keresztény öntudat késztette számos egyház főhatóságát arra, hogy megfigyelőket küldjön a katolikus Egyház 21. egyetemes zsinatára. De ez a keresztények között fennálló belső kapcsolat indította a pápát is arra, hogy a keresztények egységének szorgalmazására a zsinaton belül külön titkárságot szervezzen. Bea bíboros azokról az egyházakról is megemlékezett, amelyek senkit sem küldtek Rómába. "Számos tiszteletreméltó ortodox egyház képviselője nem jött el a zsinatra. Fájdalmas tény ez számunkra is, számukra is. De el kell ismernünk, hogy ugyancsak törekedtek mindenfelé arra, hogy az akadályokat elhárítsák. Mit tehetünk mást, minthogy imádkozunk az Egyház isteni alapítójához: sokszorozza meg hívó kegyelmét és irgalmát mindenek felé. Részünkről egy dolog nagyon fontos; ne gyöngüljön a kegyelem hatékonyságába vetett hitünk. " BEA BÍBOROS szavaira válaszolva Sc hl ink professzor, a német- országi evangélikus egyház kiküldötte, a többi között a következőket mondta: "Mi megfigyelők a legtöbben olyan egyházak kiküldötteiként vagyunk itt jelen, amely egyházak az ekumenikus világtanácsnak is tagjai. Az egyházak világtanácsában már megtapasztalhattuk, hogy az egymástól korábban távolálló keresztény közösségek mint teremthetik meg egymás között a barátságos eszmecsere lehetőségét és az együttműködést. Eddig a katolikus Egyházzal csak egyes képviselőinek személyében találkozhattunk. Igen nagy lépésnek tekintjük, hogy a zsinaton hivatalosan is jelen lehetünk. Azt is értékelni tudjuk, hogy a zsinati javaslatokat éppúgy mindenestül megkapjuk, mint a zsinaton résztvevő főpásztorok. Természetesen számon tartjuk, hogy milyen nagy akadályok választanak el bennünket egymástól. Nem is volnánk egyházunk igazi becsületes szolgái, ha a különbségeket nem tartan ők számon és nem is volna különbség köztünk, ha mindegyikünk nem érezné lelkiismeretbeli kérdésnek saját hitbeli meggyőződésének megvallását. Köztünk és a katolikus Egyház között most kezdődő eszmecsere elmélyülésének lehetőségét két dolog segíti: az első az a meggondolás, amely Eminenciád előadásaiban is az elmúlt évek folyamán ismételten visszatért, de amit a pápa is hangoztatott zsinatot megnyitó beszédében: Szavunkkal és tetteinkkel a kinyilatkoztatás igazságait kell szolgálnunk, de jól meg kell különböztetnünk
