A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
9 Az elszakadt Keleti Egyházak KELET elszakadt keresztényeiről gyakran úgy beszélünk, mintha azok valami szoros egységet képviselnének. A valóság azonban mást mutat. Gondoljunk csak arra, hogy az első szakadás igen korán történt az Egyház történetében. Amikor az efezusi zsinat 431-benNeszto- riusz konstantinápolyi pátriárka eretnekségét elítélte, a keleti keresztények egy töredéke kiszakadt a nagy keresztény közösségből. A perzsa egyház és annak az ún. edesszai iskolához tartozó teológusai egyre távolodtak az Egyháztól, m% az 5. század végén teljes törésre nem került a sor. Nesztoriánusok még ma is élnek Közel-Keleten, jóllehet számuk elenyészően csekély. HARMINC ÉVVEL később a kalcedoni zsinat egy, a Nesztoriuszé- val ellentétes végletbe eső eretnekséget ítélt el; Eutyches m o n o f i - zitizmusát. Az ezt követő szakadás sokkal súlyosabbnak mutatkozott; még ma is milliókat választ el Krisztus igaz Egyházától. Ugyancsak a megtestesülés dogmájával kapcsolatban hamarosan újabb eretnekség ütötte fel a fejét; a m o n o t h e 1 e t i z m u s . Ennek követői elfogadták ugyan, hogy Krisztusban két természet van, isteni és emberi, de azt nem, hogy két akarat is. A III. konstantinápolyi zsinat ítélte élőkét 681-ben. A monotheletizmus negyven évenke- resztül élvezte a bizánci császár kegyét. Elítélése után is ragaszkodtak hozzá a libanoni maroniták, de később ők is visszatértek aka- tolikus Egyházba. A FENT EMLÍTETT eretnekségeknek Konstantinápoly századokon keresztül ellenállt; azért tart igényt az Ortodox Egyház címre, ami annyit jelent; "a helyes tanítás birtokában lévő egyház". Csakhogy Róma és Kelet között sok volt a súrlódás, ami hosszabb-rövi- debb szakításokhoz vezetett. Nagyobb szakadásra a 9. században, Photius bizánci pátriárka idejében került sor.
