A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
10 A RÖVID IDEIG tartó újraegyesülés egy még gyökeresebb szakítás követte Cerularius Mihály pátriárkával a 11. században. Kelet és Nyugat ellentéteinek az oka gyakran félreértés és még gyakrabban politikai vetélkedés volt. A lyoni zsinaton 1245-ben és a firenzei zsinaton 1439-ben az egyesülés érdekében tett erőfeszítések ellenére a helyzet még jobban elmérgesedett. A bizánci egyház teljesen kivonta magát a pápa joghatósága alól. A BIZÁNCI EGYHÁZ tagadhatatlanul dicsőséges múltra tekinthet vissza, mely az első zsinatok gazdag hagyományából táplálkozott és amelyet élénk missziós tevékenység jellemzett. Ennek köszönhetik a szerbek és a bolgárok megtérésüket a 9. században. Az oroszokat egy évszázaddal később ugyancsak a bizánci misszionáriusok térítették a keresztény hitre. Az eleinte szilárd egységet mind a tanításban mind pedig a liturgiában hamarosan a nacionalizmus veszélye kezdte fenyegetni. Az uralkodóknak nem tetszett, hogy egyházaik fölött Bizánc gyakorolt joghatóságot. Ez magyarázza meg, hogy a bolgárok már a 10. században, a szerbek pedig a 13. század folyamán elváltak Konstantinápolytól. Miután a törökök elfoglalták Konstantinápolyi (1435), a bizánci rítus egysége helyreállt ugyan, de egyúttal az orosz egyház függetlensége is kihangsúlyozódott. Moszkva hamarosan harmadik Rómának képzelte magát. És közben egyre inkább az orosz államgépezet szolgájává alacsonyodott. A tűrhetetlen állapot nyílt ellenállásra adott okot Különösen erős volt ez a 16. században a nagy Nikon pátriárka vezetése alatt. Nikont ugyan elítélte az államhatalom, de elfogadta az egyház vezetői által kidolgozott liturgikus reformokat A régi gyakorlathoz ragaszkodók osztályrésze viszont az üldöztetés lett, mivel szakadároknak (raszkolnyikok) tekintették őket. Végül is Nagy Péter cár volt az, aki megtörve minden ellenállást, az orosz egyházat teljesen az állam rabszolgájává tette. A MODERN IDŐK politikai változásai is nagy befolyással voltak az egyházak életére. 1833 körül, a törökök elleni forradalom után, Görögország fölállította a saját független szent szihodusát (egyházkormányzatát). Amaijugoszlávia területén élő elszakadt keresztények története bonyolultabb. Ez az ország ugyanis egy ideig Ausztria és Törökország közötti nézeteltérések forrása volt, most azonban újra politikai egységet alkot. Bulgária, ahonnan Oroszország megtérítői indultak útnak, küzdelmes múltra tekinthet vissza, melyet egyházi vonalon a konstantinápolyi pátriárkától való függetlenség kihangsúlyozása jellemez. Az 1912-es balkáni háború és az első világháborút követő békeszerződések sem maradtak hatás nélkül a nemzeti egyházak helyzetére. Az 1917-es orosz forradalom sokkal
