A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-04-01 / 4. szám

4

által. A hit legmegbízhatóbb, legszükségesebb, legáldottabb útitársa földi vándorutunknak. A hit lámpás, mely átfényli életünket. Ez a lámpás megvilágítja lépteink előtt az utat s így tudjuk, hová kell lépnünk. A hit útja Istenhez vezet. Összeköt vele. A hit kegyelmén át érünk homályos földi utaink végén az Istenhez, aki azért teremtett minket a földre, hogy rövid vándorutunk végén hazatérjünk hozzá.

A KERESZTÉNY életútja: Krisztus követése. Csak úgy részesedhetünk a Megváltó kegyelmeiben, ha magunk is ki ve s s zükr ész linket üdvösségünk művelésében. "Én vagyok az út,igazság és élet", mondta a Mester. Istenhez nincs más út, mint Krisztus útja. Nincs más igazság, csak Krisztus igazsága. És az Ő útját járva, az Ő igazságával szívünkben éljük azt az életet, mely maga a krisztusi élet. Ennek az életnek vannak nyugalmas percei, de harcos órái is. Van belsőcsendje, de vannak viharai is. És az ő útja a keresztútrakanyaro- dott. A mi utunk is végigvezet ugyanezen a keresztúton. Sz. Péter figyelmeztet bennünket levelében (2, 21-25.):

"Krisztus szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy nyomdokaiba lépjetek ..."

A testi és lelki szenvedés ellen toporzékolva tiltakoznak ösztöneink. Rettegünk a súlyos testi, irtózunk a gyötrelmes lelki szenvedésektől. Mégis, a Gondviselés különös rendjében az alázattal elfogadott, a türelemmel vállalt testi és lelki szenvedések Isten csodáit termik mindenütt a lelkekben. A szenvedés nem önmagáért jó. De ha igaz keresztény lélekkel fogadjuk, van valami titokzatos erejet Istenhez emel és Istenhez köt bennünket. Boldogasszonynak mondjuk Máriát s nem ugyanakkor Fájdalmas Anyának is7 Mária, Isten választottja szenvedett legtöbbet az összes földi asszonyok között. Miért engedte Isten, hogy hét tőr verje át szívét? Titokzatosak az Isten útjai. Az áldozatban, a teljes, önmagát egészen átadó, önmagát teljesen